Aztán van a bölcsészlány, aki valószínűtlenül vékony,
mikrokordnadrágot és kockás inget vagy népies jellegű blúzfélét visel,
szőke vagy szürke haja van, de mindenképpen fakó színű. Vizenyős a szeme
alatta hatalmas kék karikákkal, átütnek rajta a hajszálerek, és az
egész lénye szinte átlátszó. Borzasztó kétségbeesetten tud nézni. Szöges
ellentéte a korábban emlegetett nyakkendős entellektüelnek, mert
ő viszont mindentől megrémül, ha hangosabban kattan a tolla, ha leejt
valamit, ha megkordul a gyomra. (Mert az korog, hiszen nem eszik semmit,
ugyanis minden feladat akkora mennyiségű stresszel tölti el, hogy egy
falatot sem képes lenyomni a torkán.)
Iszonyú vastag enciklopédiákkal veszi körbe magát, és persze
szótárakkal, kétségbeesett fejcsóválással és könnyes szemmel olvassa
őket. Gyöngybetűkkel jegyzetel, tollal, aztán amikor a könyvtárőr
odamegy hozzá, hogy tollat itt nem használunk, akkor majd térdre esik,
úgy kér bocsánatot a főbenjáró vétekért.
Halál ideges mindentől: ha nem jó könyvet kért ki, vagy ha túl sokat
kell várnia. Az egész munkáját szenvedésként éli meg, borzalmas kínokat
áll ki, csak gyűlnek és gyűlnek a könnyek a szemében. Igyekszik a lehető
legészrevétlenebb maradni, de a körülötte vibráló feszültségtől nem
lehet nem ránézni és azt fontolgatni, hogy mikor kell mentőt hívni
hozzá.
Kimegy ebédelni, előveszi az otthonról hozott kis diétás rizsét (mert
nehogy már a büfében költsön holmi szénhidrátokra), és úgy eszik, mint
egy egér, minden falatot harmincszor megrágva, és közben ijedten nézeget
körbe-körbe, hogy jaj, megy az ideje. Ha valaki ránéz, mosolyogni
próbál, de a vizenyős-könnyes tekintete mögül csak egy bocsánatkérő (és
elég ijesztő) grimasz tud előbújni.
Igazából szánalomra méltó, de tudjuk, hogy ha megsajnáljuk, az csak
annál rosszabb. Úgyhogy nála sincs más megoldás, mint a pofánverés.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése