Tegnap

A héten (és a jövő héten is) kiselőadások, pontosabban vitaindítók zajlanak, a témaválasztásban szabad kezet adtam.
Az egyik srác a homoszexualitást vállalta, na, mondom, itt valami készül, és igazam is lett.
Mivel vitaindítókat kellett írni és előadni, ügyesen figyelt arra, hogy érveket és ellenérveket is felhozzon (szóbeli pirospont), de, mint tudjuk, a teljes objektív hozzáállás lehetetlen, úgyhogy persze kivillant a lényeg, ami egy -- prezentációt lezáró -- jóízű buzizós poénban kulminálódott: biztos ti is láttátok már azt az ominózus mémet, amin Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, azaz Steiner Kristófot.

Az agyerem persze nem pattanhatott el, ez mégiscsak egy tanóra meg egy tanóra meg egy iskola, ez a srác pedig tisztességesen felkészült, és halálos komoly hittel beszélt arról, hogy a melegség egy betegség, hogy gyógyítható, hogy a melegek gyakrabban kapnak el nemi betegségeket, és hogy buzinak nem születik az ember, hanem az akar lenni.
Volt persze parázs vita, ha másért nem is, hát egy kis buzizás okán, de időkeretek ide vagy oda, egy-két célzott kérdést azért feltettem pl. arról, hogy ha buzivá nevelődni lehet, akkor hogy legyen heteroszexuális szülőknek meleg gyereke (válasz: mert olyan társaságba járnak), miért csak a férfi melegek vannak itt kipécézve (?), és hogy hallottak-e arról, hogy a hajlam esetleg genetikusan öröklődik (válasz: de tudósok bebizonyították, hogy nem, illetve hogy tessék, itt ez a prospektus, ebben konkrétan le van írva minden, meg különben is, akkor most én ezt mondom, hogy a melegség olyan, mint a rák? [wtf?!]).

Nagyon nehéz egy ilyen vitát kordában tartani, pláne, ha még hárman várnak arra, hogy beszéljenek, úgyhogy megígértem, visszatérünk a témára. Persze nagyon jól tudom, hogy az adott fiút érintően ennek semmi értelme nem lesz, a világlátását egy millimétert sem fogom tudni megingatni. Ami azért megnyugtató volt kicsit, hogy azt azért sikerült többekkel elismertetni, hogy 1) buzi lenni senki nem akar, mert mi is a jó abban 2) hogy akar-e valaki gyereket, az nem függ attól, hogy valaki buzi-e (mert persze feljött a jó öreg fajfenntartás is, mint érv) 3) végtére is a buzik is pont ugyanolyan nyugiban akarnak élni, mint bárki más 4) a vér és nemi érintkezés útján terjedő nemi betegségek nem csak a melegek közt tudnak terjedni, értem?

Ami viszont félelmetes, hogy 17 éves emberek sziklaszilárd és megingathatatlan véleménnyel rendelkeznek valamiről, amiről túlságosan is keveset tudnak, és nem is akarnak utánanézni más nézőpontoknak, hanem hangosan ordibálják a sajátjukat. Amikor hazajöttem, rákerestem kicsit erre a srácra, és kiderült, hogy a családja az egyik leghíresebb Hit Gyülis família a városban (gondolhattam volna), a szülei orvosok, és családostól ott vannak minden vidám vasárnapon. A prospektus pedig, ami a "melegekkel kapcsolatos mítoszokat cáfolta meg", nyilván valamelyik kellemes propagandaanyaguk volt.

Az a helyzet, hogy ez nekem azért új. Mármint nem az orvosgyerekek, hanem a "szektás" gyerekek, volt ugyan Jehovás tanítványom, több is, de rajtuk nem érzékeltem, hogy ennyire átitatta volna őket az ideológia, mint ezen a srácon tegnap. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy ha a "buzivá nevelés" ennyire emberellenes, akkor vajon az, hogy a vallási nevelésben nem adunk választási lehetőséget, nem hasonló-e. Zavart ez az egész, főleg az otrombaság, úgyhogy később írtam neki egy óvatos üzenetet, benne néhány dolgot, amit még el szerettem volna mondani, csak nem volt rá idő. Küldtem neki egy cikket is, meg ajánlottam filmet, megdicsértem, hogy milyen fontos témát választott, és biztosítottam arról, hogy  később folytatjuk majd a vitát. Persze nem tudom, mennyire lehet vitának nevezni azt, amikor a másik fél egyáltalán nem nyitott semmiféle más nézőpontra. Még egy kicsit sem. Tudom előre, hogy bármennyire értelmes is ez a fiú, nem fog semmi történni. A keresztényi szeretetet és felebaráti elfogadás kártyát pedig nem fogom bedobni.

Hogy jót is mondjak, volt két másik nagyon érdekes vitaindító a nők és a sport, illetve a nemi sztereotípiák témában. Nem, nem én adtam az ötleteket, még egyszer mondom, bár volt egy listám, de ezek önálló választások!
Azt is észrevettem, hogy ezek is fontos témák számukra (vö. feminizmus, nőkérdés), mert sokat hallanak róluk, csak mivel felületesen tájékozódnak, ostobaságokat képesek beszélni. (Vagyis hát nem tudom, múltkor olvastam a helyi felettébb optimista napilapban, hogy a nemtelen Európa felé haladunk, és mi, magyarok vagyunk az utolsó mentsvár azok számára, akik még a normális családi értékekben hisznek, tanuljon tőlünk Hollandia, meg a többi buzisimogató.)

A vita- illetve párbeszédhiánynak pedig például az az eredménye, hogy a fiúknak már égnek áll a haja, ha meghallják a 'feminizmus' szót, a lányok pedig minden apróságért hisztiznek meg verik a palánkot. Úgyhogy azt is tisztázni kellett, hogy ha már feminizmus, azaz egyenjogúság, akkor abba az is beletartozik, kérem, hogy ha egy srácnak a rózsaszín meg a színes cuccok tetszenek, ápolja a bőrét, és szeret vásárolni, akkor nem buzizzuk le automatikusan.

Folyt. köv.
(hacsak fel nem nyom a Hitgyüli)
 

Univer

... az egy majonéz, tudom.
De itt most azon kezdtem el tűnődni, vajon az egyetemista intellektuális és evolúciós szempontból mennyivel fejlettebb embertársainál, még ha csak elsőéves is.

Egyrészt két hétköznapon végigmegyek délután kettő és négy között a tanszéken (sőt, a karon), és szinte csakis külföldi hallgatókat látok. Nem, nem baj, csípem a multikultit, az egyik órámra jár is egy orosz lány, nagyon okos, tavaly volt egy török tanítványom, ő is az volt. Mindketten törekvőek.
Csak azon gondolkodom, nem tévút-e valahol, hogy míg az egyetemek megpróbálják a pénzük miatt becsábítani a külföldi hallgatókat, az itthoniaknak egyre inkább csak a nihil jut.

Múltkor olvastam egy cikket (csak most nem találom), hogy a magyar hallgatók jelentős százaléka nem fejezi be az egyetemet annak ellenére, hogy a hallgatói szerződésben erre az esetre kötelezik őket a tandíjuk visszafizetésére és/vagy ledolgozására. A cikk nem keresett okokat, csak statisztikákat közölt.
Véleményem szerint amúgy még mindig túl nagy a társadalmi nyomás abba az irányba, hogy ha nincs diplomát, nem lesz állásod (hülyeség), sem magas fizetésed (szintén hülyeség), ezért aztán boldog és boldogtalan jelentkezik, főleg a bölcsészkarra úgy, hogy közben nincs előtte semmi perspektíva meg ambíció.

Persze biztosan számtalan más oka is van a sikertelenségnek meg a motiválatlanságnak.
Mint a középiskolások lelkeit jól ismerő oktató, igyekszem mindenre gondolni. Pontos, gondos információkkal látom el őket, mindent feltöltök a megfelelő helyekre, külön és hetente e-mailezek a házi feladatokról, ennek ellenére ma is megkérdezte valaki, hogy akkor most mit is kell csinálni.
Mondtam, hogy már kiküldtem az e-mailt régebben. Erre ő: igen, megkapta, el is olvasta, de nem emlékszik.
Na, itt néha patthelyzetben érzem magam.

Ugyanez van az instrukciókkal és az alapkészségek fejlesztésével.
Feladat: válassz ki egy témát, ami valamilyen módon kötődik a (széles értelemben vett) kultúrához. Fogalmazz meg egy állítást ezzel kapcsolatban (tézis). Gyűjts érveket. Olvass el min. egy szakcikket/szakirodalmat hozzá. Próbáld a prezentációt jól felépíteni. Add elő igényesen.
A témák megadva (próbáltam, de maguktól nem tudnak választani), a konzultációs lehetőség felajánlva (minden e-mailre válaszolok azonnal), szakirodalmi segítség szintén felajánlva. Az időpontokat ők választják ki.

Miután 6-8-an nem válaszoltak az e-mailemre, ezért eleve későn lett témájuk, az első prezentációs héten két hallgató mondta le a dolgot, az egyik úgy, hogy meg se jelent. A másikat már befenyítettem: megírtam neki, ha nem lesz idő rá a halasztott időpontban, egyszerűen nem hallgatom meg. Meg persze voltam kis füllentések: nem jó a ppt, elveszett a pendrive, nem tudta kinyomtatni, stb. stb.
A csúcs viszont az volt, hogy egy lány, aki a historical past/national identity témát választotta, azt mondta, ő kicsit bátorkodott megváltoztatni azt.

Téma: pozitív szemlélet a mai világban. Tézis: az élet szép. Érvek: hááát, pl. tök jó zenekarok vannak a 70-es évektől kezdve, meg felmentünk az űrbe, feltalálták az Internetet, szóval csak pozitívan előre, és minden jobb lesz, nem kell olyan sötéten látni a világot...

Nem , nem tini önsegítő csoportom van, hanem egyetemi szeminárium irodalom/kultúra témakörben.

Aztán ott ült egy srác pont ezen az órán, egy amolyan flegma filozófus, harmadéves, egyfolytában a telefonját nyomogatta. Kiderült, kényszerből vette fel az órát, kötelezőként, most fog végezni, hátára a púp. Azon kívül, hogy lenézően pislogott (és néhányszor elég kellemetlenül is éreztem magam emiatt), semmit nem csinált, semmit le nem adott, így egy nap gondoltam egyet, írtam neki egy e-mailt, hogy ez vajon szándékos passzív rezisztencia-e (az legalább tökös lett volna), vagy valami más. És ha teljesíteni akarja a kurzust, adjon már le pár beadandót, nem szívesen szívatok meg végzősöket.

Kiderült, hogy szó sincs tökösségről, egyszerűen lusta, meg elvesztette a kurzusleírást (igen, azt, ami év eleje óta fel van töltve, és amely mappára hivatkozva amúgy minden héten írtam egy e-mailt a csoportnak), de azért köszönte, és ígérte, ír valamit.
Múlt héten megkaptam a 'kritikus reflexióját'.
Ebben a félév elején tárgyalt négy szöveget veszi egy kalap alá, és ilyeneket ír, hogy...

... az irodalom- és kultúrakutatás nem tudomány, hiszen a tudomány egzakt tényekkel dolgozik. Ám ő az ilyen kurzusokon tényekkel még nem találkozott, csakis nézőpontokkal, de őt nem érdeklik a nézőpontok, csakis az igazság (sic!). A tudomány nem keveredhet a politikával (politika = többek közt a hatalom megszerzésére és befolyásolására irányuló tevékenység), ő nem is érti, minek hall politizálást (!) az órákon, különben meg mennyire visszás, hogy emberek abból élnek, hogy ilyen ingatag területeket kutatnak, mint irodalom meg kultúra. (Filozófia szakos hallgató, csak mondom!)

Tele van a hócipőm a mások fejében turkálással, ha 500 kisebb-nagyobb esszét nem javítottam szeptember óta, akkor egyet sem, de azért erre kénytelen voltam írásban válaszolni.
Leírtam többek közt, hogy bár nem vagyok otthon a filozófiában, de az igazság kérdésének szerintem elég nagy szakirodalma van, vagy ha józan ésszel nézem, akkor is megállapíthatom, hogy az igazságot mindig valakik deklarálják, azaz az sosem lehet objektív. A politika pedig többek között úgy kapcsolódik a tudományhoz, hogy az egyes tudományos tézisek elfogadása igenis hatalmi játszma, ha nem hiszi, kérdezze meg mondjuk Galileit vagy Giordano Brunót. Mellesleg meg szerintem a humán tudományok soha nem is aspiráltak a természettudományok piedesztájára, a kettőt egyszerűen nem lehet összehasonlítani.

Arra jutottam, hogy szép lassan (aktívan rájátszva vagy passzívan elviselve) mindenki aláveti magát annak, hogy itt igenis a társadalom elbutítása zajlik. Az oktatók fásultak, a diákok nem akarnak semmit, csak szabad, önfeledt életet, online játékokat és jó piákat, az egyetemeket meg majd fenntartják a kínaiak, az oroszok meg a törökök. Csak ki fogja őket okítani? Ez a kérdés. Majd a Rezsim Rokonai.