Arra gondolok

Arra gondolok, hogy nem akarom, hogy ez véget érjen.
Egyszer volt egy vendégtanárom Kanadából, és ő megkérdezte az egész csoporttól, hogy ki mit szeretne csinálni, ha "nagy lesz". És akkor az én legjobb barátnőm motyogva, mintha hülyeségnek tartaná, azt mondta, "ülni egy szobában és olvasni, de tudom, hogy ez lehetetlen".
Szeretem, amikor vannak reflexióim a világra. Lehet demagógnak és gyengének tartani a dumát, de a hétköznapok az ilyesmit gyakran kiölik, hát én most megint nem szeretném, ha kiölnék... pedig ki fogják. Anyám azt írta a születésnapomra, "remélem, sokat pihentél" meg hogy "nemsokára visszajössz a magyar valóságba, biztos furcsa lesz".... anyám...
De hát hiszen dolgoztam, sokat. Meg depiztem is, sokat, de csak azért, mert távol voltam azoktól, akiktől nem akartam távol lenni, mert nélkülük nem tudok rendesen dolgozni sem. A sors iróniája pedig az, hogy mihelyst hazaérek, előtérbe kerülnek majd a praktikumok.

És hát anyám persze rosszul tudja (vagy jól, csak nem mondja), szeretnék már hazamenni, és biztos, hogy egy percig sem leszek csalódott vagy csalódottabb, mint eddig voltam amúgy is. A csalódottságot viszont nem a környezet táplálja sohasem, hanem a bizonyos helyzetekben való tehetetlenség érzése - de hát anyámtól nem várom, hogy ezt megértse, az alap szükségletein kívül sosem érdekelte túl sok minden.
A héten olvastam egy interjút az RTL-es Kolozsi Péterrel (aki valamiért iszonyú antipatikus nekem, a nagyvárosi, taposó yuppie manifesztációja számomra), aki arról beszélt, hogy a valóságshow a nyugati televíziózásban máig futó múfaj, nem érti, mi baja ezzel a kritikusoknak. És hogy szerinte ezzel majd növelni lehet a kereskedelmi csatornák csatorna zuhanó nézettségi mutatóit.
Egyébként teljesen rendben, még jó, hogy nem valami álhumanista eszme nevében, hanem simán a profit felől magyarázza a dolgot. Ugyanebben az interjúban azt is mondta, hogy "nem hiszi", hogy a kereskedelmi televíziók fontos társadalmi problémákban hatásos lépéseket tudnának tenni (ld. magyarországi árvíz és hasonlók kapcsán egyéb karitatív ügyek).
Az egész nem érdekes egyébként, de én nem akarok szemét világot magam körül. A szemét világba pedig az is beletartozik, hogy odaadom a lelkemet mindenféle maszlagnak. Holott sokakkal ellentétben modhatom, szerencsémre, hogy nekem már tényleg, olyan kevés kell a megelégedéshez (aka 'boldogság').