Mém

1. Milyen irodalom tételt húztál az érettségin?
Természetesen József Attilát, mi mást. A B-tétel (mert volt ilyen is) pedig az antik görög dráma volt. Mivel egyik szerelmem Attila volt (ezért is utálom tanítani, de nem erőltetem, hogy bárki is megértse ezt az összefüggést, ha elsőre nem sikerül), a másik pedig azóta is a színház, alig lehetett lelőni. Dicséretet is kaptam, vagy mifene. Büszke voltam magamra, eléggé.

2. Ennek hány éve is?
Nem tudom, úgy kábé tizenvalahány.

3. Emlékszel a középiskolás ofőd nevére?
Persze. Magyar-töri szakos volt, hapsi, és tizediktől vett át minket. Fura, magának való figura volt, göndör fürtökkel és négy gyerekkel két házasságból. Sokan szerették a fanyar, intellektuális humoráért, én úgy véltem, marhára minden exhibicionizmus hiányzik belőle, és egyáltalán nem tanárembernek való. Képes volt 45 percig összekulcsolt kézzel ülni az asztal mögött. Nem az zavart, hogy nem tudtunk az életéről semmit (az enyémről se tud senki semmit), hanem hogy nem derült ki, milyen ember. Illetve az derült ki, hogy ilyen. Később igazgató lett belőle egy FIDESZ-es jóbarátja révén, aki pedig tovább avanzsált a közgyűlésbe. Azóta is ott nyomják mindketten. Láttam róla fotókat, kikupálódott, gondolom mert muszáj nyilvánosan reprezentálnia olykor. De így végre kevesebbet tanít, ennek, gondolom, örül.

4. OKTV?
Nem. Alulmenedzselt tehetség voltam, elitgimibe jártam, de keveset puncsoltam. Egyszer elmentem Arany János Olvasási Versenyre, általánosban meg egyszer megnyertem egy megyei zeneelemzési versenyt.

5. Milyen szakkörbe jártál?
Mivel alulmenedzseltek és nem volt megfelelően követhető karizmatikus egyéniség (illetve volt, de elment szülni másodikban), nem volt számomra megfelelő szakkör sem. Ezért hát nem jártam kérem, hanem vezettem. Színjátszókört. Gyerekelőadásokat csináltunk, többet én írtam, turnéztunk velük a megye óvodáiban, általános iskoláiban Mikuláskor és gyereknapon. Még a helyi újság is írt rólunk. Az ighá nagyon büszke volt, és a második évben már buszt bérelt nekünk. Kurva jó volt, egy csomó gátlásos gyereket "kineveltem", van köztük, aki ma a tv2-nél tudósító, pedig világ életében pösze és félős volt, mint az állat.
Ehhez képest marhára rosszul esett aztán, amikor nem én kaptam ballagáskor a gimiben a közösségvezetői díjat, hanem a DÖK-elnök, aki persze matek speces volt, és az igazgató volt a matektanára. Végigbőgtem szomorúságomban a ballagási ebédet - akkor még problémáztam ilyeneken.
Mostanság tervezem, hogy beszkennelem a rendezői példányokat, díszletterveket, zenei partitúrákat, aztán majd mutogatom az unokáknak.
Jártam továbbá zongorázni és énekkarba, egy darabig a városi diákszínjátszók közé is, hogy rendező legyek, de sznobnak találtam őket és leléptem.

6. Hányas és milyen nevű úttörőcsapatban voltál ez meg az?
Kisdobos koromban voltunk Mókus-őrs meg Németh János-raj (ő egy megyebeli kerámiaművész volt). Aztán jött a rendszerváltás szele, de Pósch Jánosné Kati néni nem eresztette a csapatszellemet, és átalakultunk körökké. Én az Olvasókörbe tartoztam, minden héten két délután kellett közösségi foglalkozást tartani. Arra emlékszem, hogy az első felolvasó-délutánon a Jedi visszatért olvastam fel. Kb. az első öt oldalt.

7. Mi volt a tisztséged az őrsödben?
Őrsvezető, persze, vagy nem? Aztán körvezető.

8. Mi volt a legmaradandóbb emléked egy osztálykirándulásról?
Minden jó volt. Rengeteg helyre mentünk. Legmaradandóbb élményem, hogy mikor már mindenkit hazavittek az épp hogy megérkező busztól a szülei, én szép komótosan elindultam egyedül gyalog haza...
De talán az, hogy valami budapesti kóterban cigiztünk, és bejött a pótofő. Aztán meg, hogy mennyire tetszett Szeged, akkor határoztam el, hogy oda megyek egyetemre. Így is lett, nothing gonna stop me náááháháá.

9. Előfordult, hogy kirúgtak valamelyik suliból?
Á, nem. Szerettem tanulni. De most komolyan, az elejétől. A buktákat és a nehéz tárgyakat kihívásként éltem meg.

10. Ki volt az általános iskolás nagy ő?
A kétéltű ember, aztán József Attila, Victor Hugo, meg a kiskutyám.

11. Leggázabb poszter a szobád falán?
Nem voltak gáz poszterek. Csak kutyásak és színházasok a megyeiből.

+1. Aztán intő, bukás volt-e?
Nem. Mondom, hogy szerettem tanulni. A suliban meg számon tartottak, mert mindig sokáig bent voltam, ültem a lépcsőn, írtam, bámultam a falat, beszélgettem a portásnénivel. Egyesekre sem emlékszem, csak az elsőre-másodikra ált. isk. felsőből. Egyszer nem volt orosz házim, egyszer meg menstruált az ének tanár, és begurult, lejátszott egy dallamot zongorán, amit elsőre le kellett volna hallás után kottázni a megadott hangnemben (zenei tagozatos voltam). Mindenki egyest kapott.
Később a kémia meg a fizika nem ment, meg tán a biosz; a matekot erős hármasra mindig kihoztam.

technikai k. o.

Több dolog is keseríti az életemet manapság, a legnagyobb bánatom pedig az, hogy még írni sincs időm róluk. Olyan az egész, mint egy maratoni futás, ami közben a hét végék egy-egy jó stílusérzékkel hozzám baszott ásványvizes üveg. Utálom ezt az egészet, mert elveszik a lényegem, meghalok.

Már meghalék, Elpatkolék!
Lelkem az égbe száll;
Aludj ki, nyelv!
Hold, fuss, el, el!
Hal – ál! hal – ál! – hal – ál!
[Holdvilág el]

Néha csak úgy leülök zongorázni, mert az jó, és újra felfedezem a tökéletességre törekvés és a folyamatos alkotás örömét, azt, ahogy egyre és egyre jobb leszek, ahogy csiszolódik az anyag, épül a lélek, értelmet kap a szándék és a szent akarat.

De aztán ez elmúlik, mert fel kell onnan állni, és a következő dolgokkal-gondolatokkal kell megküzdeni.

1) Az iskolában elfogy lassan a fénymásolókeretünk - ami a félévre beállított másolási mennyiség - és ezt, nos ezt az idén takarékossági okból nem lehet kibővíteni. Tavaly még lehetett. De az új büdzsé (?!) máshol szorul. Mivel a tankönyveink ótvar szarok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan dolgozhatnék fénymásolás nélkül mondjuk érettségi szövegértési feladatokkal; másrészt pedig azt sem értem, hogyan boldoguljon az, akinek még tankönyve sincs. Harmadrészt egyszerűen nem és nem hiszem el, hogy az vinne csődbe minket még jobban, hogy a tanarak rendesen szeretnék végezni a munkájukat megfelelő minőségű (háromfelkiáltójel, bazmeg) tananyagok segítségével. Mert az egy dolog, hogy évek óta nem rendelhetek új, szakmailag jobb és használhatóbb tankönyvet, de ha még a segédanyagokról is letiltanak, akkor hová leszek én. Meg a világ persze.

2) A nyelviskolai górém, az a széphajú, aki a hallgatókat csak a pénztárcájuk felől ismeri, küldött egy körlevelet, hogy - így szemeszter vége felé - felhívja a figyelmünket néhány dologra. Vezessük pontosan a nyilvántartást, stb. Mindenképpen fejezzük be a tananyagot - azt a tananyagot, ami normális iskolai környezetben egy egész tanévre, nem pedig 13 hétre oszlik, és amit csak akkor lehetne befejezni, ha tölcséren tölteném a fejekbe. Komolyan, nem tudom, hol élnek ezek, amikor ilyeneket találnak ki.

Valamint használjuk a - szintén szar - tankönyvhöz a dvd-s segédanyagot, mert különben biztos milyen unalmas órát tartunk, ha nem nézünk villódzó képeket.

Kiégek. Na de nem ez bosszant, hanem hogy az elmúlt hetekben több témáról akartam posztot írni (de nem sikerült). Lassan elfelejtem magamat.

Változások

"Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes." (Hamlet, I. 5.)

Úgy látom, hogy nagyon jó változások állnak biztos lábakon várakozva az előszobában.

(Valahogy a mai napig nem vagyok nosztalgikus az igazi jó barátaimmal kapcsolatban, sokak szerint még nem vagyok elég öreg ehhez, de szerintem meg más az oka.)

Az egyik közeli barátom pár hónapja költözött a királyságba, a másiktól pedig ma megtudtam, hogy gyereket vár - régóta szerette volna. Azt mondják, ez a világ legegyszerűbb dolga, pedig egyébként nem...
Bár kis társaságunkból sok szempontból a legéretlenebbnek tűnök, rá kell jönnöm (a többiek mindig is tudták), hogy pont ellenkezőleg: én voltam az pár évvel ezelőtt, aki beljebb engedte a Nagy Változásokat az előszobából, úgyhogy nem lemaradva kell éreznem magam, hanem éppen hogy előretörve. Így is érzem.

A Nagy Változások hatásfoka enyhült, lejárt. Újabbak után kell nézni, kinőttem a jelenlegieket. Mindez már kevés. Egyre irritálóbb, sürgetőbb, kielégületlenebb. Szerintem már beletettem a közösbe eleget, ezentúl válogathatok.
Valami készül. És minden kényszerpálya és az összes fájdalmas és nyomasztó nehézség ellenére a választás szabadsága még mindig az enyém.

soul education

A tanítási szünetek ideje alatt mindig rájövök, hogy tökre jó fej vagyok. Amikor már a megfelelő mértékben kialudtam magam, akkor remek tanár is vagyok éppen szerintem. Kreatív, vicces, szórakoztató, egyéni, amilyen jó lenne, ha mindig lenni tudnék, de nem tudok. Mondhatnám, hogy ez az én saram, de inkább másra fogom. A rendszerre, a beosztásra, a világra, a helyzetre, meg hasonló elvont és nem létező izékre.

Ha több időm és sanszom lenne például, meg persze megfelelő támogatásom (és nem lennék túl öreg a lánglelkűséghez), akkor két dolgot kezdeményeznék az iskolában. Egy diskuráló klub lenne az egyik, ahol különböző aktuális, világunkat érintő témákról lehetne beszélgetni. Például a szegénységről/hajléktalanságról, a prostitúcióról, a homoszexualitásról, a drogról, a politikáról/politizálásról, ilyesmikről. Tökre nonprofit alapon meg-meghívnék néhány témához értő felnőttet, akiktől lehetne egy csomót kérdezni, de amúgy társalgás hangulata lenne az egésznek, ahol mindent lehet, nincsenek tabuk, pláne elvtelen hallgatások és mismásolás.
A másik pedig egy diákszínház lenne, főleg azért, hogy még idejében elvágjam a kommerszhez való ízlésbeli kapcsolódás lehetőségeit.

Mindez azért jutott eszembe, mert épp egy egyetemi diákszínjátszó fesztivál székeit koptatom, és az előadások láttán tökéletesen levehető, hogy ki min és kiknek a kezei alatt nőtt fel...

Zene: Jamiroquai: Soul Education