Álságos válságos

Az történt, hogy a királyságban lesittelték George Michaelt, aki úgy tűnik, a brit popkultúra Stohl Andrása. Még bizonyos magyar médiumok is megírták, hogy bár Mr. Michael őszinte megbánásról tett tanubizonyságot, a bíró immár ezt, lévén, hogy a sokadik eset, csak részlegesen tudta figyelembe venni. Nyolc hetet kapott, ebből négy hét a letöltendő, a második négy hétre valószínűleg szabadlábra helyezik, de felügyelet alatt marad. Azt mondják, azért csak ennyit, mert figyelembe vették a köz érdekében végzett karitatív munkáját, az adakozásait és a bűnbánatot is.

A bűnlajstromot most nem részletezem, a helyi bulvármédia elég szépen elbánt George-dzsal, még olyan is volt, aki nem túl ízléses módon azon ironizált, hogy a zuhanyzóban legalább lesz, aki felszedi majd a szappant... és ma részletesen beszámoltak az első börtönben töltött napjáról, akárcsak nálunk, Zalatnay Cini esetében. Egyébént ugyanabba az észak-londoni börtönbe vitték, ahova annak idején Oscar Wilde-ot, és a hasonló fajsúlyú bűnesetek elkövetőitől elkülönítve helyezték el, más veszélyeztetett bűnözők közé (tudjuk, kik ők), ahogy mondják, a saját biztonsága érdekében.
Érdekes módon a bűnügynek minősülő esetek között sorolják fel az egyéb botrányait is; na de mindenesetre tény, ami tény, többször drogos befolyásoltsággal vezetett, kábítószert találtak nála, és a legutóbbi esetig mindig megúszta pénzbüntetéssel és figyelmeztetéssel. Ez a mostani esemény (2010. júliusában drogosan egy észak-londoni fotóüzlet oldalába hajtott bele) ezért is verte ki a biztosítékot. [Csalhatatlan a brit humor: a bedöngölt üzlet oldalára valaki utólag odafirkantotta, Wham! -- azaz Bumm!]
A rendőrökkel ráadásul arrogáns volt, azt mondta, hogy ez a balhé most "elkúrja az egész következő hetét". [Az arrogancia egyébként sok korábbi nyilatkozatában is tetten érhető, nagyjából mindenkit, aki a "megmentéséről" nyilatkozott, elküldött melegebb éghajlatra azzal, hogy "ő ilyen".]

Az ítélet nyilván példaértékű, az elítélt visszaeső, az okokról és az eredőkről nem írnak sehol, mert miért is írnának. Az eset szinte mindennapos: alkotói válság, megoldatlan magánéleti problémák, aztán depresszió, drogok, felelőtlen tettek.
Hát igen, 2004 óta (Patience című, egyébként elég jó lemez) gyakorlatilag a remasterelésen meg régi dolgok újra kiadásán kívül nem nagyon csinált semmit. Az hat év, az alatt pont jó mélyen a béka segge alá lehet kerülni.

Amiért érdekes lehet ez az egész, az az, hogy személy szerint fogalmam sincs, hogyan lehet hosszú ideig húzódó alkotói válságokat átvészelni - amik nyilván oda-vissza szoros összefüggésben vannak a szellemi-fizikai leépüléssel és/vagy önsorsrontással. Van, aki hosszabb kreatvitást érintő pauza esetén belemegy komromisszumokba és képes sorozatgyártani a közepes nívójú, rutinszerű dolgokat, van, aki nem. Az utóbbi alkattal megáldottaknak nagyon nehéz kikecmeregni a kátyuból, mert minde egyes próbálkozás, 'erőszakos' alkotási szándék csak mélyebbre taszít és nagyobb elkeseredéssel tölt el, a belső mérce pedig hangosan tiltakozik a selejt részeredmények ellen, akármennyire is a a túlélést jelenti az ilyenkor. Így hát marad a várakozás, és közben a lassú halál.

Mindenki azt találgatja, vajon józanító hatású lesz-e a nyolc hét börtön vagy nem. A közvélemény (talán néhány tucat fanatikus rajongót leszámítva) egyértelműen elítéli az énekest, a hivatalos és 'szakmai' fórumokról nem is beszélve (ami máris óriási különbség a Stohl András-ügyhöz képest, akit nyilván anyagi és kereskedelmi tévés érdekek mentén, s nem emberbaráti szeretetből védett meg a számomra kifejezetten antipatikus és tenyérbemászó Kolozsi Péter), az újságok pedig lenézéssel teli szánalommal írnak arról, hogy hogyan bőgte végig az elítélt a börtönben töltött első estét azt hajtogatva, hogy el sem hiszi, hogy ez vele megtörtént.
Félreértés ne essék, egyetértek a döntéssel, mert az ilyesfajta viselkedés komolyan veszélyezteti mások testi épségét. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy egyáltalán nincsenek morális (!!) aggályaim azzal, ha valaki a négy fal között saját nyomorában szétfüvezi az agyát vagy elissza az eszét (a sajnálat/szánalom, az persze más). Kíváncsi vagyok a végkimenetelre.