Oda #1

A napokban József Attila: Ódáját vesszük, olvassuk.
Nem jön át, hát, nem is csodálom.
Van fujjogás, értetlenség, felháborodás, kiakadás, főleg amikor Latinovits meg a többiek mondják a Youtobe-on. (Nem, nem bunkókat tanítok, sőt...)

Na, ezért azt a feladatot találtam ki, hogy bevittem tizenegy idézetet a versből, és ki kellett választani a három legérzékletesebbet/legszebbet, és egy olyat, ami végképp taszító. Jó, nem voltam elég belevaló, a "belek alagútjait" kihagytam.
A választást persze indokolni kellett.

Íme, a három győztes idézet:

szeretlek, mint a fényt a termek

Klasszikus.

 Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.

Ezt szerintem főleg a lányok válaszották.

 Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

Szerintem ezt is.

És íme, a vesztes versenyző:

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.

Mert ez undorító, visszataszító, groteszk és nem ide való.

Na, de jöjjenek az indoklások!

•„gusztustalan, visszataszító” [még nem látott se Discovery Channelt, se pornót]
•„csak fúj… és miért?” [ezt ebben az életkorban tényleg magyarázni kell?!]
•„olyannak látja, mint valami állatot” [hát, így is lehet, persze csak ha kölcsönös]
•„mintha nagy lenne a homloka, és arra világítana rá ez az idézet” [a lányok nem bírják a kritikát]
•„minden fiú a homlokára vágyik” :) [homlokfetisizmus] 
•„túl rámenős” ("meglebbenti szoknyád a szél") [eeeezzz?!?!]
•„awwwww – very cute, szép metaforák” [na végre egy adekvát észrevétel!]
•„szeretem a csillagászatot” :) [termtud osztály...]
•„kicsit rámenős, hogy meg akarja fürdetni” [még nem tartanak ott a fiatalok... na de majd!]
•„azért ez durva” :/ [sosemtudjukmegmi... deleginkábbazegész...]
•„pfúúúj!!” ("fogadj magadba") [inkább: gyere dugunk?!]
•„eleven ágy – hogy lehet ilyet mondani egy emberre” :) [felháborító! tárgyiasítás a köbön!]
•„sértés – zsíros a homloka?!” [látom, a homlokra sok lány érzékeny]
•„engem személy szerint hidegen hagy, hogy a költőnek jól esett ezt leírni, ha akarja, ringassa csak magát fölöslegesen illúziókba, ha neki ez jó” :) :) [korához képest kissé kiégett versenyző]

Úgy érzem, ez egy sikeres óra volt.
Megdicsértem őket, hogy milyen szép, klasszikus ízlésük van.
A költészetben és a szerelemben/udvarlásban is.
És most legalább tudják, mi óda és óda között a különbség.
(A bővebb kifejtés az Oda #2 bejegyzésben következik majd.)