Fura

Pongyolán fogok fogalmazni... 

Olvastam egy cikket, és egyszerűen nem is értem az amúgyilag való kifakadásokat: már megint egyszerűen arról van csak szó, hogy vannak, akik máshogy boldogok, mint az emberek nagy többsége. Hogy vannak, akiknek más tetszik. És arról is szó van szerintem, hogy megint és mindig van egy ürügy, aminek kapcsán aztán lehet egy kicsi utálkozni, gyűlölködni, haragudni, düsösen nyálat folyatni, mert az olyan de olyan jó, levezeti a feszültséget.
Az orvosokról viszonylag sokat tudok, többet között azt (és most általánosítok), hogy szeretnek generalizálni, összegezni, ítéletet (szerintük diagnózist) felállítani, és realistán, hidegfejűen megmondani a tutit. És szerintük mindig nekik van igazuk (hangsúlyozom, tisztelem a kivételeket...). Furcsa, mert szerintem ez az a hivatás, ahol a leginkább szükség lenne az empátiára, a differenciálásra, a furcsaságok, érdekességek, másságok elfogadására, stb.
És én ezt nem értem. Mert ha a melegek selejtesek, deviánsak, és elkülönítendők, akkor a betegek, a fogyatékosok, a balkezesek, a kancsalok, a rövidlátók (stb.) is azok, mert a jelöletlen kisebbséget képviselik egy jelölt többséggel szemben. És akkor ilyen alapon mindnekit karanténba lehetne szépen lassan zárni.

Pedig genetikai oldalról megközelítve a dolgot - ahogy itt olvasom - az egész tök egyszerűnek tűnik. És nem is igazán értem a hisztit meg az önsajnálatot a témában (ld. pl. szülők), mert valószínűleg úgyis az érintettnek van a legnehezebb dolga. Én, mint hozzátartozó, szülő, barát, stb., ha akarom, kimaradhatok az egészből.

És hogy miért kell felvonulni? Nem, nem a propaganda miatt. Hanem mert valószínűleg erős jelzéseket kell adni arról a valamiről, amivel kapcsolatban mindenki úgy tesz, mintha nem létezne. Mert ha csak cincognak, mint egy sarokba szorított egért, akkor soha nem fog semmi történni. Az igazáért meg sok mindenki szeret kiállni, és ez szerintem még akkor is érthető, ha az ember nem született aktivista, és ha soha nem megy ki hangoskodni az utcára. (Amúgy voltam már életemben demonstráción, olyan ügyért, amiben hittem, és marhajó érzés hasonszőrűek között lenni egy kicsit. Talán már csak ezért az érzésért is megéri a dolog...) 

Az inkriminált írás (amit persze levettek, de én megtartottam...) pedig szerintem vérciki nemcsak az orvosokra, de a társadalomra, az országra, és 2007-re meg az egész EU-s hóbelebancra nézve is. Gááz...

Na

Az utóbbi napokban kb. az alábbi dolgok érdemelnek reflexiót (csak így kockásan):

1. VÉGRE beköltöztem rendesen, teljesen, és itt van körülöttem az összes cuccom más elrendezésben, egészen üdítő, komolyan, és nincs is jobb móka, mint számba venni és átrendezni, kirendezni, berendezni egy új életet na meg az előzőt úgy össze-vissza, hogy abból legyen is valami. És nincs is olyan sok holmim, köszönhetően a szelekciónak... És a lakás meg egészen úgy néz ki, mint egy film-, könyv- és cd archívum, naaagyon intellektuális, már csak egy Billie Holiday vagy Ella Fitzgerald poszter hiányzik, de azt is megoldjuk hamarosan. A V.-féle párizsi "chat noir" mindenesetre már fennvann a falon, és nemsokára beköltözöm a fa alá elmélkedni, mint Jean-Jacques Rousseau... :-)

2. A költözést kalandosan bonyolítottuk egy pici teherautóval, jobbomon balomon két hapsi, és szolíd cigányozás, buzizás [később persze megnéztem a híreket, és cseppet sem lepődtem meg, a kopaszok már bizonyára nagyon várták, hogy kicsit megint lehessen üvölteni amolyan "hovamegyünk, bazmeg?" - "mindegybazmeg, csak üvölteni lehessen... pedi-kű-rös!! pedi-kű-rös!!" - ajánlom az 5606-ot...], politizálás közepette oda meg vissza értünk, én meg csak vigyorogtam a maszkulin közegben, hogy pont a fülemig ért. Aaaranyosak voltak. Minden szavuk és főleg tettük aranyat ért.

3. Vettünk egy notebookot is, ami immáron az új Windows Vistával bír, na ez nagyon frankó, csak épp a WV-vel semmilyen programom nem kompatibilis (meg a tudásom és a tapasztalatom sem, na de ez hagyján), úgyhogy még várat magára a tudomány. Ki kell találnom valami hagyományosabb megoldást, amit nemcsak én, de a többiek is értenek és kezelnek. És aztán osztódhat a felület. Jó lesz. :)

4. Megtaláltam az ideális munkát egy sötétnarancssárga falú épületben, ha szerencsém van, ősztől állandósulok is, szabadság, egyenlőség, testvériség, és lehet, hogy az idegeim sem lesznek cérnavékonyságúak karácsonyra. (Ja, 1.-hez ld. adalék: OKÉ, OKÉ, DE HOVA TESSZÜK MAJD A KARÁCSONYFÁT?? :D [szerintem mindegy, szép lesz...]) Mától-holnaptól be is állok csinálni ezt-azt, és tapasztalataim szerint a munka nagyban hozzásegít ahhoz, hogy további feladatokat is elvégezzünk, és hogy jobban aklimatizálódjunk az új környezethez. Hajrá.

5. (4.-ből következik) Vettem egy LG autósmagnót, mert úgy éreztem, erre a közel 500 km-es tapasztalatom (meg az örömöm) már feljogosít. És ettől igazán boldog lettem. Hogy bömbölhet, ha elindulok a nagyalföldre megint.
Ezen kívül jók az esték.

Ezen kívül most összeraktam egy zöld izét Máténak, amiről azt hittem, hogy egy fa, de felvilágosított, hogy az egy banánpörgettyű. Naja, dehülyevagyok, hogy nem látom át rögtön a pattogóslabdák, banánpörgettyűk, és kinderszellemek valamint majmok intergalaktikus csatáját... (De mi az az ágmár? :D)
S elindult az út a jóba, most úgy érzem, és tulajdonképpen az sem zavar, hogy lehet, hogy valahol éppen most szedődöm darabokra.