Pongyolán fogok fogalmazni...
Olvastam egy cikket, és egyszerűen nem is értem az amúgyilag való kifakadásokat: már megint egyszerűen arról van csak szó, hogy vannak, akik máshogy boldogok, mint az emberek nagy többsége. Hogy vannak, akiknek más tetszik. És arról is szó van szerintem, hogy megint és mindig van egy ürügy, aminek kapcsán aztán lehet egy kicsi utálkozni, gyűlölködni, haragudni, düsösen nyálat folyatni, mert az olyan de olyan jó, levezeti a feszültséget.
Az orvosokról viszonylag sokat tudok, többet között azt (és most általánosítok), hogy szeretnek generalizálni, összegezni, ítéletet (szerintük diagnózist) felállítani, és realistán, hidegfejűen megmondani a tutit. És szerintük mindig nekik van igazuk (hangsúlyozom, tisztelem a kivételeket...). Furcsa, mert szerintem ez az a hivatás, ahol a leginkább szükség lenne az empátiára, a differenciálásra, a furcsaságok, érdekességek, másságok elfogadására, stb.
És én ezt nem értem. Mert ha a melegek selejtesek, deviánsak, és elkülönítendők, akkor a betegek, a fogyatékosok, a balkezesek, a kancsalok, a rövidlátók (stb.) is azok, mert a jelöletlen kisebbséget képviselik egy jelölt többséggel szemben. És akkor ilyen alapon mindnekit karanténba lehetne szépen lassan zárni.
Pedig genetikai oldalról megközelítve a dolgot - ahogy itt olvasom - az egész tök egyszerűnek tűnik. És nem is igazán értem a hisztit meg az önsajnálatot a témában (ld. pl. szülők), mert valószínűleg úgyis az érintettnek van a legnehezebb dolga. Én, mint hozzátartozó, szülő, barát, stb., ha akarom, kimaradhatok az egészből.
És hogy miért kell felvonulni? Nem, nem a propaganda miatt. Hanem mert valószínűleg erős jelzéseket kell adni arról a valamiről, amivel kapcsolatban mindenki úgy tesz, mintha nem létezne. Mert ha csak cincognak, mint egy sarokba szorított egért, akkor soha nem fog semmi történni. Az igazáért meg sok mindenki szeret kiállni, és ez szerintem még akkor is érthető, ha az ember nem született aktivista, és ha soha nem megy ki hangoskodni az utcára. (Amúgy voltam már életemben demonstráción, olyan ügyért, amiben hittem, és marhajó érzés hasonszőrűek között lenni egy kicsit. Talán már csak ezért az érzésért is megéri a dolog...)
Az inkriminált írás (amit persze levettek, de én megtartottam...) pedig szerintem vérciki nemcsak az orvosokra, de a társadalomra, az országra, és 2007-re meg az egész EU-s hóbelebancra nézve is. Gááz...
Olvastam egy cikket, és egyszerűen nem is értem az amúgyilag való kifakadásokat: már megint egyszerűen arról van csak szó, hogy vannak, akik máshogy boldogok, mint az emberek nagy többsége. Hogy vannak, akiknek más tetszik. És arról is szó van szerintem, hogy megint és mindig van egy ürügy, aminek kapcsán aztán lehet egy kicsi utálkozni, gyűlölködni, haragudni, düsösen nyálat folyatni, mert az olyan de olyan jó, levezeti a feszültséget.
Az orvosokról viszonylag sokat tudok, többet között azt (és most általánosítok), hogy szeretnek generalizálni, összegezni, ítéletet (szerintük diagnózist) felállítani, és realistán, hidegfejűen megmondani a tutit. És szerintük mindig nekik van igazuk (hangsúlyozom, tisztelem a kivételeket...). Furcsa, mert szerintem ez az a hivatás, ahol a leginkább szükség lenne az empátiára, a differenciálásra, a furcsaságok, érdekességek, másságok elfogadására, stb.
És én ezt nem értem. Mert ha a melegek selejtesek, deviánsak, és elkülönítendők, akkor a betegek, a fogyatékosok, a balkezesek, a kancsalok, a rövidlátók (stb.) is azok, mert a jelöletlen kisebbséget képviselik egy jelölt többséggel szemben. És akkor ilyen alapon mindnekit karanténba lehetne szépen lassan zárni.
Pedig genetikai oldalról megközelítve a dolgot - ahogy itt olvasom - az egész tök egyszerűnek tűnik. És nem is igazán értem a hisztit meg az önsajnálatot a témában (ld. pl. szülők), mert valószínűleg úgyis az érintettnek van a legnehezebb dolga. Én, mint hozzátartozó, szülő, barát, stb., ha akarom, kimaradhatok az egészből.
És hogy miért kell felvonulni? Nem, nem a propaganda miatt. Hanem mert valószínűleg erős jelzéseket kell adni arról a valamiről, amivel kapcsolatban mindenki úgy tesz, mintha nem létezne. Mert ha csak cincognak, mint egy sarokba szorított egért, akkor soha nem fog semmi történni. Az igazáért meg sok mindenki szeret kiállni, és ez szerintem még akkor is érthető, ha az ember nem született aktivista, és ha soha nem megy ki hangoskodni az utcára. (Amúgy voltam már életemben demonstráción, olyan ügyért, amiben hittem, és marhajó érzés hasonszőrűek között lenni egy kicsit. Talán már csak ezért az érzésért is megéri a dolog...)
Az inkriminált írás (amit persze levettek, de én megtartottam...) pedig szerintem vérciki nemcsak az orvosokra, de a társadalomra, az országra, és 2007-re meg az egész EU-s hóbelebancra nézve is. Gááz...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése