Persze ezt a második bejegyzést a témában annyira elODÁztam, hogy biztosan más dolgok voltak a fejemben, mint most.
Arra emlékszem, hogy a diáktüntetések kapcsán arról szerettem volna írni, mennyire avítt a tananyag jó része, mit kezdjünk a klasszikusokkal, és mennyiben segíti ezt az, ha a tanár is ironikusan áll a témákhoz.
A napokban olvastam egy cikket (Jókait mentsük-e vagy a digitális bennszülötteket, ez volt kb. a címe, bocs, lusta vagyok linkelni, egész nap talpon voltam), de az még mindig arról szólt, hogy nem rendes magyar ember az, aki nem ismeri és nem olvasta Jókait. Ehhez képest én tényleg azt látom, hogy senki nem olvas Jókait, talán anyám volt az utolsó "civil", én sem olvastam... viszont most sikerült olyan órát tartanom belőle pár hónapja, hogy az egyik lány azt mondta, kezdi megszeretni.... persze nem Az arany emberről volt éppen szó. De ki a francnak van arra ideje, hogy minden szerzőnél megkeresse azt, ami sokkal érdekesebb, mint az aktuálisan kanonizált?
Szerintem írtam már korábban, hogy tökre ciki, hogy a középiskolai jegyzeteim még mindig jók a tanításhoz, kvázi a gimis füzeteimben nézek utána dolgoknak, és most is ugyanaz van a tankönyvekben, hiába lett színes a vizuál. Úgyhogy én nem akarok ki, ha valakiknek nem jön be a Madách, sőt, én is elmondom, hogy nekem sem jön be minden, nem várom el az elalélást, sem pedig az áhítatot. Ellenben mindig sikerélmény, ha valami mégis megáll a lábán nélkülem.
A napokban meghívtak egy egyetemi oktatót Arany Jánosról beszélni, óriási feneket kerítettek a dolognak, aztán kiderült, hogy az illető nem is volt túlzottan felkészült, bár improvizálni a saját szakterületéről nyilván tud, de a gyerekek valószínűleg nem értették. Majd holnap mesélnek. Nem akarom bagatellizálni a dolgot, az ilyesmi nyilván jó élmény mindenkinek, de tényleg nem tudom, miért kell lehasalni csupán attól, hogy valaki egyetem docens. Miért értene ő ettől jobban bármihez is.
És valahol itt is van a kutya elásva; a legtöbb kolléga borzalmasan elitista, és nem látják, hogy megy az idő... és a srácok már nem olyanok, mint voltak. Persze, én is örülök, hogyha valaki tudja, ki az az Ingmar Bergman, de nem dőlök a kardomba, ha mégse. Szerintem nem nekik kell követniük engem, hanem fordítva. Ezért aztán jól haladok a mémekkel, a sorozatokkal (azokkal nem annyira jól), és a gagyipoppal is. Múltkor mutattam egy isten bulvárhírt Mikszáth Gélyi János-történetéből a kollégáknak, hát, egy kezemen meg tudom számolni, hányan nevettek egy jóízűt, pedig tényleg király volt...
A múltkor az Anna Kareninát néztük drámaórán (ezzel vezettem be ui. a női témákról szóló 19. sz.-i műveket, meg majd a polgári drámát), na, az nagyon tetszett nekik, bár of course a fiúk kurváztak és ribancoztak néhányan (jó, nem ezeket a szavakat használták, de tkp. ez volt a lényeg), úgyhogy a következő héten csináltam egy kis felmérést a válásról, a szerelemről, az együttélésről és a férfi-nő viszonyról. Némelyik társaság meglehetősen konzervatívnak bizonyult (elválni nem szabad, a gyereket az anya nevelje, aki másba szeret bele, büntessék meg, a válást el kell ítélni, a férfi viselje a nadrágot, stb.), de azért voltak érdekes (és megengedő) meglátások. Innen megyünk majd tovább Ibsenre meg a többiekre.
A fene tudja, mi lesz ebből, csak pár hónapja ismerek mindenkit. Az egyik ofő ma azt mondta, látja, a gyerekek levettek a lábamról. Mondtam erre, hogy akkor 1) nem bukott volna meg senki 2) nem hajtanám őket ilyen kíméletlenül, hanem aranyoskodnék, mint az elődeim. De hát itt már aranyoskodásnak számít, ha nem vagy uraskodó, meg ha pl. egy diák a válladra meri tenni a kezét, amikor mond valamit. Hosszú távú befektetés, szokták mondani, de én már nem gondolok erre, csak teszem a dolgom.
Szóval ezzel az iskola-dologgal soha semmi nem lesz teljesen rendben.
Semmilyen szinten.
Az egyetemen most egy olvasósabb típusú órát fogok tartani, nagyon precízen megszerveztem, majd meglátjuk, mi válik valóra a terveimből.
Új könyvet fordítok; egy nagyon bugyuta "tanulj rajzolni" típusút, valami amerikai licensz, egész el vagyok képedve rajta. Hogy hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy nálunk jó esetben már az oviban megtanulják az állatokról mindazt, amit minimálisan tudni kell, ez meg úgy tűnik, kisiskolásoknak készült.
De erről majd legközelebb.
