Az idei Katlan is nagyon jó volt, sőt, mondhatni, jobb, mint a tavalyi. Mondjuk megint vezetnem kellett a falvak között jó sokat, ez kicsit stresszelt, ugyanúgy, ahogy a sorszámozásos mizéria is, de volt egy pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ez nem számít, lesz, ami lesz. Na, onnantól kezdve sikerült bejutni minden olyan előadásra is, ahova nem is volt számunk.
Megszerettem ebben a fesztiválban most idén azt is, hogy egyáltalán nem kivételezik a sajtóval, amire tudtak adni számot, arra adtak, aztán egyszer csak közölték, hogy ennyi (persze sok újságíró fel sem vette a sorszámait, úgyhogy jutott pluszba is néhány végül).
Általában újságíróként veszek részt egyébként, most is így volt, csak sokkal több szabadságot kaptam, mint korábban, és ez is könnyebbség volt. A hőség viszont szívás, ahogy tavaly is, kezdem azt gondolni, hogy ez valami nomen est omen ezen a fesztiválon, hogy 50 fok van, de tényleg. Voltak párakapuk, betonlocsolás, ingyen vízosztás, meg légkondis tornaterem (a színházi előadások idejére, de mivel zajos volt, egy csomószor nem működött).
A programokkal nagyrészt ki voltam békülve, viszont most már tényleg elmennék valami jó kis dzsesszkoncertre, mert folyton underground zenekarok koncertjeire kellett fuvaroznom a társaságot (jó, a Quimby szerintem már eléggé mainstream, Péterfy Borit meg én is szeretem, a 30Y-t meg továbbra sem, bár annak azért örülök, hogy a tinirajongók ide járnak, és nem Fluor Tomira - és a szövegeik is elég jók). Legjobban Sena tetszett, de beszédes tény, hogy erre egyedül kellett elmennem, mert egybeesett a Rájátszás koncerttel (ami talán szintén érdekelt volna, ha...). A Rájátszás teamben egyébként jelen van az egyik volt évfolyamtársam, aki - megdöbbenve vettem észre - nem ismert meg... Hát, a nagy emberek, ugyebár.
Idén végre láttam a Mulatságot is, ami tetszett, viszont a kritikusok által legújabban agyonhype-olt előadás egyáltalán nem. Értem én, hogy fizikai színház, meg hogy ez most egy új kísérlet, és összehangolni a kétfajta reprezentációt, stb. stb., de jó lenne szólni ezeknek a remek táncosoknak, hogy attól, hogy szép szöveget mondanak 130 percen keresztül, az attól még nem lesz izgalmas. Dramaturg és beszédtanár. Ez kéne. Akit érdekel, találhat kritikát az interneten. Ami viszont nagyon tetszett (és a kritika úgy általában lehordta), az ez volt. A második részben, amikor a Nemzetszaporulati Bizottság hergelt, meg a klinikai szülést karikírozták, konkrétan elakadt a szavam, hogy mennyire gyűlöletes ez az egész issue a nemzeti gyerekcsinálási projekttel meg a szülész-nőgyógyász lobbival. Ráadásul hihetetlen jó színészek voltak, komolyan, az idei évad legjobb előadása volt ez ott nekem, mert most épp tojtam a trendekre, és csak a megérzéseim érdekeltek meg az, amit ez az egész cucc kiváltott belőlem.
És volt persze Parasztopera, amit már százszor láttam, most viszont nagyon örültem, hogy meg tudtam mutatni a többieknek is.
A Requiem meg megbőgetett kicsit, biztos a környék miatt is, meg a csillagok, a szalmabálák, a horvát határ, meg hogy egy hétig nem olvastam se híreket, se facebookot, se semmi mást. Írni sem kellett, most viszont kell, úgyhogy nézegessétek a képeket a további érdeklődésetek okán (ha még van).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése