Ráadásul racionális aggódó vagyok, ami azt jelenti, hogy teljesen logikusan meg tudom magyarázni a kívülállóknak, hogy éppen miért is aggódom. Annyira jól csinálom, hogy rögtön elhiszik/megbocsátanak/elnéznek mindent, sőt, ami a legrosszabb, igazat is adnak. És akkor én büszkén aggódhatok tovább.
Most pl. az van (nincs semmi egyébként), hogy bizonytalan az évkezdés, bizonytalanok az őszi keresetek, másodállások, tanítványok, a dolgozatom leadásának időpontja, szóval kb. minden, ami éppen tényező az életemben. Önreflexív megjegyzés: hülye vagyok persze, ez minden ősz kezdetével bizonytalan, minden év ugyanígy indul. Emlékszem a tavalyira, akkor vettem az első macskagyökér-tablettát. Aztán minden rendeződött, voltam konferenciákon, írtam cikkeket, befejeztem a tanévet rendesen, alig csesztetett a főnök, a Káva meghívott előadást tartani, mert megtaláltak az interneten (!), megvolt a próbavédésem, volt sok vizsgázóm, aztán nyáron is munkám, fesztiváloztunk, nem annyira kellett számolni a forintokat, mint korábbi nyarakon, stb.
Jó igaz, éppen most próbálják beállítani a vérnyomáscsökkentőmet.
Jó, igaz, ki fognak vizsgálni hipertóniára.
Jó, igaz, ofő leszek, aztán szívhatok itt év elején, ahelyett/amellett, hogy a finisre meg a védésemre koncentrálhatnék.
Mindegy.
Sokszor azért elgondolkodom azon, milyen lenne egy aggódásmentes élet. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ehhez elég lenne, ha nem kéne kifillérezni a menzapénzt meg a bérletpénzt. Meg ha végre lenne valami saját ingatlanom. Esetleg egy icipici ház, mert ez igazán nem nagy luxus más, normális országokban, én viszont imádok napozni, akár egy icipici kertben is... Szóval nem vagyok biztos benne, de valamiért úgy sejtem, hogy akkor nem kéne azon agyalni (+1 téma az amúgy is túlterhelt és kisüléseket elszenvedett agyamnak), hogy meg kéne tanulni a meditációt vagy az agykontrollt. Legalább.
No, nem vagy egyedül... Hidd el!
VálaszTörlésMind aggodalom, mind áhított kis ingatlan (talán a nyugalmat látja benne az ember) terén. Meg meditáció... Bár kétszer voltam Pannonhalmán mióta Győrben élek. Jó volt. De mindig csak visszajön az ember a nyüzsibe. Az meg szörnyű. Mókuskerék. Mindig.
Levendula tea meg méz. (Holott kikuncogtam mindig az ilyesmit.) De kevés a összképben.
Elhiszem. De én tényleg nem tudok hova menni. Ez a város meg mintha csak rátenne arra a kibaszott stresszre. Elcseszett hely ez. Ezen a nyáron ezt legalább három embertől hallottam, és egyikkel se beszéltem össze.
VálaszTörlésIgen, persze, az ember magát viszi mindenhova, de mégis...