Bícsbadi

Ez egy uncsi fitnessz-poszt lesz.

Csak el akarom mesélni, hogy a nyolcadik héten tartok egy tizenkét hetes edzésprogramban. Komolyan.
Büszke vagyok magamra. Makacs lány vagyok.

Elég sokáig kerestem egyébként, mi lenne jó, mert már baromira untam az összeset, amit kipróbáltam. Végül ezt találtam, bícsbadi, vicces, és nagyon élvezetes, és az edző, Chalene is egész jó fej. Na jó, persze ezeket az amerikai fitnessznőket meg kell szokni (bocsánat Life-Balance experteket...), de tulajdonképpen tök jó, ahogy boostolják a népet, meg az is elég szimpatikus, ahogy a tökéletes testű csajok helyett mindenféle korosztályt bevesznek a programba, vannak idősebbek is, ők a könnyített verziót végzik, vannak pasik meg az átlagnál gyengébbek.

Ez első látásra egy sima súlyemelgetős cucc, napi kb. 30 perc edzés, két nap kardió, meg két szünnap. Persze megvariáltam, egyrészt nem tartottam szünnapot, csak ha nem voltam itthon, másrészt a kardiót utáltam, mert túl ugrálós, úgyhogy azt kicseréltem másféle kardióra. Meg persze nincs is ennyiféle és ilyen nehéz súlyzóm. És hát az étrendet sem tartottam persze, mert - nincs ezen mit szépíteni - szeretek enni, nyár is van, a sört is szeretem, és különben is sanyargatom magam éppen eleget más vonatkozásban.
Úgyhogy nyilván hatásosabb eredményeket érhettem volna el, ha natúr párolt csirkét eszem brokkolival, de hát ma például tök baró pizzát sütöttem... Jó, azon volt brokkoli.

Eleinte furcsa volt volt ez a sok súlyzózás, baromira nem értettem a logikáját a muscle burns fat-nek (ez ugyanis a mottó), de végül rájöttem (meg éreztem is), hogy - nagyon szakszerűtlenül megfogalmazva - tök mindegy, hol vagy hogyan emeled a súlyt, az a testrészed fog fájni, amit éppen mozgatsz, miközben tartod. Ez pedig egy lassú edzés, igazából a feszítés-lazítás fontos, nem a tempó, és pár nap után meglepődve fedeztem fel, hogy izzadós és izomlázas is lehet a dolog. Kicsi súlyokkal is.

Mindegy, az eredményt majd megítéli, aki akarja, én elégedett vagyok, és a sport különben is tök jó, mert például nem bolondultam még meg a határidők szorítása meg a sokfajta nyomás miatt, meg abban, hogy a szabadság is mindig munka. Sokat ad az önbecsülésnek, nyolc hét az nyolc hét. Kánikulában is.
Menő vagyok. Vagy nagyon makacs, nem tudom.