Csömör, bántás, anyagi gond, elkeser*

*A cím forrása ez.

Ígérem, most egy darabig ez lesz az utolsó bejegyzés munkahely (nem munka!) ügyben.

Megszüntették az emelt magyar érettségire felkészítő csoportomat. Felszámolták. Még pedig azzal az indokkal, hogy nem volt rá elég jelentkező, mert a jogszabály (vagy a KLIK?) szerint csak 12-től lehet csoportot indítani. Igen ám, de eddig meg volt egy olyan jogszabály, hogy kötelező biztosítani az emelt szintű érettségire való felkészítést órarendi keretben a kötelező tárgyakból.

Most ezeket a gyerekeket át akarják irányítani másik iskolába órára. Nem, nem szerveznek nekik szakkörnek nevezett irodalomórát, és nem, nem vonják össze őket a 12-esekkel (akik egyébként csak hatan vannak, de az ő csoportjuk nem szűnik meg!), hanem kipaterolják őket.

A gond az, hogy ezek a gyerekek hozzám akartak járni, azt ugyan még nem tudom, hogy tényleg a vizsga miatt-e, vagy csak úgy, mert szeretnek olvasni meg beszélgetni arról, amit olvasnak. Az osztályfőnökük az igh., aki nem lobbizott az érdekükben. Vagy nem jól. Az ig. és az igh. mindketten közgazdász-tanárok. És ma egy teljesen független ember szájából hallottam azt, hogy de tényleg, ami a humán tantárgyakat oktatók ellen itt folyik, az már felháborító.

Egy jogszabályt lehet így is, és úgy is olvasni. Mármint a legtöbbjük ilyen. Mint tudjuk (irodalom, ugye), az olvasatok pedig függnek az olvasó személyétől, esetünkben az igazgatóétól.
Semmi konkrét bizonyítékom nincs rá, de valószínű, hogy ez az ügy azért kapott pont ilyen olvasatot, mert ezek a gyerekek pont hozzám jelentkeztek. (Bár az érintettek konkrét rosszindulatára sajnos elég sok bizonyítékom van.) Meg mert magyarórára. És nem emelt közgázra. Emelt közgázra egy fő jelentkezett, most kíváncsian várom, őbelőle lesz-e csoport.

Azt is elismerem, hogy ezek a gyerekek végül nem mind vizsgáznak emelt szinten. Sőt, lehet, hogy nem is vizsgáznak jól annyira középszinten sem. De ezek a mostaniak, na, pont ők lettek volna a legjobb csoport. Mert két éve tanítom őket véleményt formálni, együtt gondolkodni, értve olvasni, és ebben a munkában/tanulásban most meg lettünk akadályozva, illetve ők lettek megakadályozva abban, hogy -- a számukra biztosított "szabad órasávban" -- szabadon válasszanak, mit szeretnének tanulni.
És igen, az én hiúságomnak is rosszul esik az, hogy minden jól működő dologra rá kell borítani a talicska szart, és aztán abból várat építeni. Ami bűzlik, ugye, de legalább van. Áll.
Egyre erősebbé válik az a meggyőződésem is, hogy ez az iskola és a vezetése (és már múltkor használtam ezt a szót) a kormány működésének a metonímiája. Egy kis hazugság, rosszindulat, bosszú, addig hatékony dolgok tönkretétele.

Most gondolkodom, hogyan reagáljunk arra hogy másik iskolába kell menniük órára (nyilván nem akarnak), meg hogy milyen módon tudnánk megmenteni a helyzetet.

Az emberi irigység, (szakmai) féltékenység, kicsinyesség és rosszindulat meg határtalan.