Ha nincs itthon pia, a legjobb megoldás egy minimum fél órás etap a lépcsőzőgépen meg mondjuk Gossip vagy Kiscsillag. De ezt is meg lehet unni. Mármint az ilyesfajta stresszlevezetést. Úgyhogy ilyenkor veszek valamit.
Hamarabb jött meg az ősz, mint gondoltam. Azt hittem, még tudok egyet úszni majd. És napozni.
Eddig sikerrel szedtem a nyugibogyót agyban, de ma már nem bírtam.
Még mindig nem tudom, mit fogok tanítani és kinek. És mennyiért, de ez mellékes.
Az egyéb munkák is döcögnek.
Mivel egy ideje hajlamos vagyok azt hinni, hogy hosszú távon minden okkal történik, gondolom, ez is. Hogy befejezzem a dolgozatot. Mint ahogy ennek a sok orvosi vacaknak meg az az értelme, hogy eljussak azokra a szűrővizsgálatokra is, amikre tulajdonképpen már évek óta el kellett volna mennem.
Igazából nem itt akarok lenni, és nem ezt akarom csinálni.
Nem, nem, az új osztályommal nincs semmi baj.
De elfáradtam a hírolvasásban nap mint nap, a töketlenkedésben és a késlekedésben. Meg abban, hogy senki nem tud semmit. Meg abban, hogy senkit nem érdekel semmi.
Fesztiválokra akarok járni, írni akarok, olvasni akarok, és végül is tanítani is akarok, csak nem akarok ezt az egész kontextust.
 |
| fotó: Bill Jones |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése