Mint azt már...

... korábban érzékeltettem, egy kicsit megcsömörlöttem és elvesztettem a humorérzékemet a magaskultúrától, valami trashre vágytam sürgősen, úgyhogy miután betáraztam az mp3 lejátszómat (igen, nem csalás, nem ámítás) némi Madonnával és Black Eyed Peas-zel (viva Fergie!), elindultam csavarogni könyvtárazás helyett. Napok óta szar idő van egyébként, zuhog az eső folyton, de ügyesen kivártam, hogy elálljon, és elindultam. Persze mihelyst leszálltam a buszról, a nyakamba szakadt, úgyhogy vicces volt végignézni, ahogy a turisták menekülnek, a londoni lakosok meg szkeptikus közönnyel és a this is London weather, my dear nézéssel a szemükben sétáltak tovább a brit esernyőikkel.

A képeken, amiket majd láttok, két nap fotóeredménye van, egyszer már elindultam megörökíteni ezt a részt, de kifogyott az elemem. Most visszamentem - St. James Park, Buckingham palota, 10 Downing Street (ott járt nemrég Whoopi Goldberg is, csak mondom), parlament, satöbbi. Sajnos sötét volt a fotózáshoz kicsit.
A St James parkban bazinagy madarak vannak egyébként, nagyon jó, állítólag van pelikán, de azt sajnos nem láttam. Mókust viszont rengeteget, nagyon barátságosak, lehet őket kézből etetni. Urbanizált állatvilág. A parlament előtt tüntetők, és mivel ez érdekelt, ennek kicsit utánaolvastam.
Az egész kezdeményezés egy Brian Haw nevű ürge nevéhez kötődik, aki 2001 óta folyamatosan demonstrált Nagy Britannia közel-keleti jelenléte ellen mindig más és más konkrétumokkal (itt a honlapja). 2010 május 25-én aztán, mielőtt a királynő beiktatta volna az új kormányt, letartóztatták. Azóta több különböző keltezésű cikket olvastam arról (a legtöbb júl. 30-i), hogy felszámolták a parlament előtt az ún. peace camp-et, béketábort, de most ott járva azt láttam, hogy mégiscsak vannak sátrak - meg folyamatos komoly felügyelet.
Egyébként voltam színházban kétszer, megnéztem A vihart és az Ahogy tetsziket itt - de ezekről azért nem fogok többet írni most, mert olyan ügyes és rafkós vagyok, hogy az összes élményemet eladtam kritikának szinte, úgyhogy majd meg fognak jelenni. Legyen annyi elég hozzá, hogy szerintem borzalmas volt mindkettő, én nem tudom, Angliában miért gondolja minden rendező azt, hogy ő a Laurence Olivier vagy hogy úgy kell Shakespeare-t rendezni, mint Kenneth Branagh. A színház egyébként nagyon impozáns, egészen egyedi érzés végignézni a fotókat a falon Vivien Leigh-el meg Marlon Brandóval (mint Hamlet) meg a többi. (Amit még soha sehol nem láttam, hogy jégkrémet árulnak a szünetben bent az előadótérben.) Alapvetően az a tapasztalatom, hogy itt nagy úr a hagyomány. Főleg, ha Shakespeare-ről van szó.
Vettem egyébként még két jegyet, az egyiket erre (nagy bizodalmam van benne); ezt a McDonagh-darabot pl. az Örkény Színház is játszotta, de én nem ismerem - és erre, ami meg egy ősbemutató lesz (nézzétek meg a production galleryt, a képekkel).

Aztán meg küldjetek egy kis jó időt, mert vissza akarok menni Brightonba a tengerhez.