Olyan nehéz visszatalálnia az embernek a
normális kerékvágásba, ha valamilyen okból kiesett az idő egy időre. (A
normális kerékvágás alatt a hétköznapit értem: azt az életfélét, ami
általában mindenki él. Reggel emberi időben felkelni, rendesen enni,
nézni a tévét, nagyjából tisztában lenni a világban történő dolgokkal,
néha elmenni moziba, néha ünnepelni, nevetgélni, barátokkal találkozni,
meg ilyesmik.) Ez olyan, mint az egy évig tartó esős évszak után a
napsütés. Az ember el sem hiszi, és folyton az esőt várja. Mert a rossz,
a feszültség, a baj, az élete része lett. És hiába mondják, hogy könnyű
a jót megszokni, egy darabig nem is annyira az.
Épp most próbálom újramagyarázni (mert hogy kell),
hogy napi 5 óránál is lehet többet aludni. Hogy normális esetben napi
három az étkezési mennyiség. Hogy a munkaidő nem napi 13-14 óra, hanem
mondjuk 8 (najó, vagy kicsit több). Hogy a magánélet és a
munkaszféra/közélet kábé elválasztható egymástól. Hogy nem kell mindig
pattogni, feszültségben és készenlétben és ugrásra készen lenni, hogy le
lehet ülni olykor csak úgy, semmitsem csinálva. Hogy egy év alatt
mennyi minden felhalmozódott, amit nem láttam, nem hallottam, nem
olvastam, nem beszéltem meg és ki. És hogy végülis mondjuk természetes
az, ha az embert szeretik, ha figyelnek rá, ha kérdezik, ha válaszokat
kap, és ha meg van értve. Ha élheti az életét és teheti a dolgát. Hogy
lehet benne a világban annak részeként.
Biztos, hogy akik 150 km/h-s sebességgel
közlekednek folyton és füstöl a seggük minden kanyarban, azok pótolni
próbálnak valamit. Nem biztos, hogy ez egyértelmű, de sokszor ez a
helyzet, naná, hogy a tapasztalás mondatja ezt. És! De! Biztos hogy
megtanulható hogy hogyan kell leállni és elfogadni azt, hogy vannak az
ember életében nyugalmasabb időszakok is (és hogy a tempó sem
feltétlenül rossz). És hogy az igény és a lehetőség a mosolygásra, a
leállásra, az elmélyülésre - és mindennek megvalósulása; magyarán a
boldogság egy természetes megérkezés és beérkezés akkor, amikor annak
van itt az ideje.
Kicsit olyan ez, mint mikor leáll a mosógép vagy a
centrifuga motorja, de a dob benne még mindig csak forog és forog.
Magától. Aztán, nyugi, majd leáll.....
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése