Szóval adva van egy liberális szellemiségűnek mondott gimnázium, egy
liberális szellemiségűnek mondott tanár (aki maga is annak vallja
magát), meg néhány laza, elég szemtelen, de alapvetően jóeszű,
jóindulatú, viszont elviselhetetlen, és minden
iránt immunis gyerekember. Meg a pedagógiai feladat, miszerint ezeket
valami iránt fogékonnyá és érdeklődővé kéne tenni. Adott továbbá egy
olyan éra, amiben ritka az, amikor egy fiatal embert bármi is komolyan
érdekelne. Már önmagában az is szép kis pedagógiai feladat tehát (még a
legtalpraesettebbeknek és az erre születetteknek is - na képzelem a
többit), hogy az érdeklődés kicsiny szikráit kicsikarják a fiatal
agyakból. Van minden: padon alvás, evés, beszólás, kiabálás - ennek
különféle fokozatai valamint szigorú és kevésbé szigorú ("mert hát
kamasz! amúgy meg nem rosszidulatú! és különben is jó esze van és néha
még engem is szórakoztat!") lereagálásai.
Aztán egyszer csak az év végétől megnyugodott és felsóhajtásra készülő
megfáradt tanár az utolsó előtti órán egy visszaszedett feladatban (vö.
szókártyácskák) talál egy gondosan méretre tépegetett, többi között
elrejtett kártyácskát, amelyen ez áll: I want to fuck you in the ass. Ékes
angolság, hibátlan fogalmazás, igeragozás stimmel, szórend helyes
(pedig ó, az angol nehéz nyelv). Éles helyzetfelmérő képességével a
tanár rögtön felismeri a kézírást, valamit visszacsatolásképpen eszébe
ötlik a röhögéstől vöröslő fejű gyerek ábrázatja.
Namármost. Verzió 1: Amúgy atyailag megmosni az atyátlan-agyatlan gyerek
fejét, azaz a huszonötezredik lelkifröccs, ráhatás és verbális
befolyásolás eszközölése. Verzió 2: Hagyni az egészet a fenébe, hiszen
jövőre úgysem látom már sem őt, sem a többieket. Verzió 3: Felsőbb
körökben jelenteni a dolgot és leróni az officiális köröket (bünti,
megrovás, stb. stb.)
Minden elvvel és minden ellenérzéssel ellentétben a Verzió 3 került
sorra, lévén hogy a tanár bízik a liberális iskola hivatalos eljárásának
(és felsőbb köreinek) határozott (!) emberségességében,
igazságosságában, valamint abban, hogy bár az ügy finoman példát
statulál, nem lesz eltúlozva, és MINDENKI MEGÉRTI MAJD, hogy nem
személyes bosszúállásról van szó, hanem csupán arról a szándékról, hogy
egy nem jó irányban haladó folyamatot még időben megállítsunk. Nem
igazán így történt. Tétlenség, hebehurgyaság, a felelősség nem
vállalása, hím-hám, zavart tekintetek. No mindegy, legyen akkor
virtuálisan a Verzió 1 - mivel hogy csalódás esett mind a
hivatalosságban, mind a férfinemben, mind az
intézményvezetőállatfajtakasztban...
[...]
Ide figyelj édes fiam, te aki most megszeppentél. Ahogy a költő mondja,
ha férfi vagy, légy férfi. Ha felszólítod keringőre a körülötted
lévőket, ne csodálkozz, ha visszanyal a fagyi [:-D]. Igazából baja
mindenkinek van, naná, hogy van, ettől leszünk emberek. De tudod, a
tanár is húsból meg vérből meg lélekből áll össze s időnként elege van,
hogy fáj miattad a dereka, a gyomoridege és egyéb szenzorai.
Gondolkodjál. Érted történik az iskola, s amellett hogy okulsz, arra is
való, hogy a határaidat megtapasztald, és a látókörödet tágítsad. És
hogy időnként letörjék a szarvadat.
Tudod kell, hogy az igazi, vérbeli tanár sosem a bosszú angyala, és hogy
kb. 5,2 perc alatt elfelejti, hogy mi gyarlót követtél el. UGYANÚGY,
ahogy te sem tulajdonítasz jelentőséget annak (vö. nem szándékosan
csinálod), amit csinálsz, és 4,3 másodperc alatt megfeledkezel róla. A
történtek tehát nem mást szolgálnak, mint azt, hogy újabb leckét kapjál
abból, amit idősebb embertársaid már tudnak és tapasztalnak: azaz hogy a
szavaidnak, a tetteidnek, a jelenlétednek súlya van, akármennyire is
szeretnél néha megsemmisült, láthatatlan, és súlytalan lenni.
Mondhatnám azt is, hogy köszi a bókod, hízelgő, de nem...
Maradok őszinte híved: XY tanár
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése