alávetem magam

Végre egyszer életemben eljutottam a POSZT-ra, és ezt is az új kezdet bíztatásaképpen értelmezem - de ez abszolút magánügy. 
 
Láttam a nagy port felkavart 56 06 őrült lélek vert hadak című kaposvári akciót, ami nem csak azért öröm, mert nagyon régen láttam a kaposváriakat, hanem mert megint éreztem az ereimben a polgárpukkasztás örömét, mégha csak szigorúan az egyik oldalról is vehettem részt benne.
No, ahogy ők csinálják, az az igazi szakmaiság; önállóság, eredetiség, zenék, minden szervezesen része egymásnak valahogy úgy, ahogy az régen is lehetett, amikor az ember kitalálta a maga szórakozására, épülésére, átszellemülésére, egymással és az odaátiakkal való kapcsolattartására, hogy na jó, legyen színház... Rég láttam ilyet, illetve az időm szűkében most már csak ilyesmire voltam hajlandó elmenni az utóbbi időben. Pintér Béla, Hólyagcirkusz, meg a Krétakör, na jó... de az, hogy egy nagy, kőszínházi társulat is bevállalja az önállóság és az irodalmi szövegbe NEM kapaszkodás kockázatát, na, az nagyon jól eső és bátor dolog. És hogy mindez egy teljesen hagyományos terű és felépítésű színházban megállja a helyét, na az meg profizmusra vall.
 
A szerkezet amúgy követte a nagy klasszikus reneszánsz drámákét, félbehagyott keret (az 56-os gödörbe leszálló miniszterelnökasszonyi delegáció, amire aztán már nem térünk vissza az előadás végén), az emblematikusság, a 4 órás időtartam... még az a közepetáján tapasztalható vontatottság is megvolt benne, amit egyszer A szentivánéji álomban is felfedeztem. Shakespeare mesternél átgondoltabb (s ez nem szitokszó!) kivitelezésre vallott persze a sok visszatérő motívum, kép, mondat, átjűró szereplő, ami - a közös témát leszámítva - egybefűzte az egymástól viszonylag független epizódokat. Ugyanúgy, ahogy a zenekar, ami végigkísérte, lekísérte a különféle ötvenhatos helyszíneken megnyilvánuló szereplőket. (Amúgy az ominózus epizód, ami miatt a nagymagyarság egy része felháborodott, egy teljesen marginális epizód az egész előadás (!) szempontjából. Az adott jelenetben persze fontos, de engem például az ott a bal sarokban kenyérmorzsákat visszaöklendező nő naturalista összegörnyedése vágott gyomorszájon, és nem a történelmi öntudatom - ja hát lehet, hogy olyan nekem nincs is.) 
 
És három dolgot nem gondoltam volna soha. Az egyik az, hogy egy kocsmadaltól fog katartikusan a hátamon futkosni a hideg (hááá, mint annak, aki mellettem ült, tehát nem én vagyok a perverz...). A másik, hogy évezetes lesz, és egyáltalán NEM fog irritálni egy olyan egetverő baromság, miszerint Nagy Imrét börtönéből James Bond menti meg, aki ráadásul egy feketebőrű lány, és úgy harcol, mint Vivica Fox a Kill Bill 1-ben. (A többi direkt referenciáról és pofábavágó harsányságról ne is beszéljek...) A harmadik pedig, hogy Csapó Virág ennyire jó színésznő. Ebből is látszik, hogy még mindig vannak előítéleteim. (Tágabb összefüggésben pedig: ebből is látszik, hogy nem minden blőd, ami blődnek tűnik.... Hááá, bírom a bátorságot... és ezek meg **** módon odatették...)