Paradox módon azzal kezdem, hogy azt hiszem, valami ultra korengedménnyel nyugdíjba kellene menni.
Barátaim, tanárként eget rengető felfedezéseket tettem a héten.
Jelesül: mindegy mi a tananyag, csak legyen benne káromkodás és trágár botrány.
Hát kínlódhatok én azon, hogy átnyomjam a szürkeségen az Ady-féle
"mag hó alatt"-ot vagy küszködhetek a könnyeimmel és az emlékeimmel,
miközben olvasom József Attilától a Reménytelenült.
Francokat... Pajzán, trágár verseket kell vinni, populárisban kell
nyomni. Mindent a matektól kezdve a gépíráson át. Ady például (meg az
egész szimbolista költészet) legjobban a szifiliszen és a dugáson meg az
abszinton keresztül közelíthető meg, József Attila az öngyilkossággal
és az elmebetegséggel, az európai romantika (E. T. A. Hoffmann) pedig a Harry Potterrel és az emóval. ("Fúúúúúújjjjjj...!!!!!!")
[További tippeket szívesen fogadok, amíg el nem bocsátanak... monduk utána is...]
Az irodalom 'hasznosságára' például már nem maradt más analógiám, mint hogy "ezt
jobb ha tudják, mert ha a Legyen Ön is milliomosban ez lesz majd az 50
milliós kérdés, egy életre bánni fogják vagy imába foglalják majd a
nevemet... válasszanak!"
Na erre mi a válasz: "Akkó majd főőhívjuk a tan'nőőőt, hőőőhőőőőő....!"
A héten stilisztikából (a stílusparódia példájára) a közismert Boci-boci átíratokat vittem be. Mondanom se kelljen, hogy a Térey János-féle változat jött be mindenkinek leginkább. Az, hogy ki az a Térey János,
persze senkit nem érdekelt, de azért én a harsány röhögést túlkiabálva
éles hangon elmondtam, ki ő, fel is írtam a nevét a táblára, úgyhogy ha
valaki egy mocskos szájú tinédzserrel találkozik a buszon, akinek a két
bazmeg között 'Térey János' gördül ki a száján, na, az az én
tanítványom.
A vers egyébként villám gyorsasággal és puska- és
házifeladat-másolást megszégyenítő tempóban terjedt kéziratos
szamizdat-formában a szünetekben. (Ezek, ezeeeeek, még órán sem
jegyzetelnek, érteeeed?!) Egy srác még az iwiw adatlapjára is kitette, hogy "na, ilyet tanuljatok irodalomórán!" - mondjuk nyelvtanórán tanultuk, nem baj.
Mi ebből a pedagógiai tanulság?! Célszerű minden tanórát egy jó
erőteljes kurvaanyázással kezdeni és zárni. Szigorúan stilisztikai
összetevőként, hatáselemként! És megmentjük a magyar oktatást.
Az ominózus vers:
Bazmeg, boci, hiába múzol
Nem vagy más, csak egy pesti lúzer
Lehetsz felőlem tarkabarka
De a seggedbe rúgok készakarva
Nem veszlek be a testületbe
Mert nincsen, haver, egy füled se
Irtózom ettől az alkattól
És még nem beszéltünk a farkadról
Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg nem közölt le a 2000
Lecsap rád a Termann-attack
Anyád helyett is megszopatlak
Térj fölötte végre napirendre
Hogy én vagyok az igazi Ady Endre
A Zaj-herceg, a rappelő Vazul
Minden csaj az én rímeimre lazul
Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz
Hát bazmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz .
(Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése