Robinzonék elmentek szabadságra. Mást se tettek naphosszat, csak
felkelés után nézték a napot vagy a felhőket, vagy a felhős napot,
esetleg a napos felhőket. Utána sétáltak, úsztak, szennykajákat ettek és
nézték a fáklyák fényét. Ha az eszközök megkoptak, unalmas délelőttökön
újakat csináltak. Tutajt, íjat, lándzsát, nyílvesszőt.
A szigeten nem volt sok civilizációs nyom, csak az égen a távolban úszó kóbor műholdak. De az nem volt baj.
Aztán véget ért a szabadság, de hát ez a világ rendje, és
különben is, némely kis Robinzonoknak már nagyon kezdett hiányozni a
civilizáció...
Missz Robinzon azonban most nagyon bánatos, mert újra az
autóröhögést autóköhögést hallgathatja a szúnyogzümmögés helyett. És most úgy tűnik, hogy örökre.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése