Hogyan legyünk antipatikus vezetők?
Mindenképpen baszogassuk sokat a beosztottainkat, de a jó
eredményeikért sose dicsérjük meg őket. Feltétlenül adjunk sokat a
külcsínre, természetesen a belbecs rovására. Valamint egy teljesen
kevéssé hatékony szombati munkanapon még véletlenül se mondjuk azt
(külön kérésre se), hogy rendben, mivel jól dolgoztunk, mindenki
megérdemli, hogy ma rövidített órákkal szintén érvényesen, de hamarabb
befejeződhessék a nap.
Majd pedig széles mosollyal hatékony marketing fogásként jelentsük be, hogy na jó, a fél 2
utáni órákat már el lehet hagyni (tudván azt, hogy fél 2 után a
túlnyomó többségnek már nincs is órája, hiszen értekezletet szoktunk
tartani).
Ezek után nyilván alig páran fogják azt gondolni, hogy egy magányos,
száraz, meggonoszult némber vagyok, akit senki nem vár haza szombaton,
ezért az a perverzióm, hogy másokat is a legképtelenebb időpontokban
fogjak munkára (este és hétvégén; amit persze én mindig csak
hozzávetőleg, hányaveti módon, mondjuk a határidők semmibe vétele
mellett végzek el), és hogy tanítási szünetek előtt úgy köszönjek el: jó
pihenést és jó munkát kívánok!
Anyád!
Ha maradt is volna bennem bármilyen minimális pozitív érzelem ez
iránt a munkahely iránt, ez a garnitúra biztos, hogy kiöli belőlem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése