Pénteken...

... elmentünk T-vel egy rémes darabra a Harmadik Színházba (csak azért mentem, mert jött velem, meg mert ingyen volt a jegy, sőt, a produkciót el is adtam Magyarország vezető színházi orgánumának, és most jó nagy bajban vagyok, mert nem tudom, mit fogok írni erről a halál unalmas pszichoizéről...), és utána mesélt egy kicsit az ő new york-i tartózkodásáról.

Azt mondta, az ösztöndíj összege abban az évben forintban annyira jó volt, hogy ki tudott venni egyedül egy lakást a Nagy Almában (hát, nekem erre persze esélyem sem lett volna), és hogy ő is küszködött egy darabig a lakáskereséssel, lévén, hogy ilyenkor az ember összes barátja felszívódik (mondtam, tapasztalom). De aztán végül is sikerült. Nagyon élvezte az ottlétet, azt mondta, szerinte ne erőltessek túl semmit, fogjam fel úgy, hogy kapok az államtól egy csomó pénzt arra, hogy azt csináljak, amit akarok. A beszámoló gyanánt majd beadom a projekttervet, csak átírom benne az igeidőket, a konferencia meg csak kamu, amúgy is sejthető, hogy ennyi ösztöndíjast képtelenség összehozni egyetlen alkalomra.
(T. egyébként Wilsonból írja a doktoriját, de mivel közben mindenféle más színházas dolgokat csinál, az életmű halasztódik... tipikus, csak én épp nem mindenféle színházas mást csinálok, hanem más mást. Ami rosszabb...)

Szóval a lakáskérdés egyébként jól áll, ez lesz a környék itt (a baloldali menüben a Willesden Greenre kattintsatok, és a felugró ablakban a 'Street view'-ra, ott aztán a nyilakkal körbe lehet nézni). Nemsokára fogunk K-val Skype-olni és most azt intézem, hogy az érkezésem utáni közvetlen hétvégén nálam alhasson Á., akivel majd aztán átvonatozunk Readingbe erre a konferenciára.) Igen, csak így... egyre inkább úgy érzem, csak én vagyok ilyen röghöz kötött ókonzervatív, aki még életében nem járt sehol. Na persze soha nem azért nem mentem, mert nem volt kedvem...

Még egy jó hír: egy családi ismerős pont a kiutazásom hétvégéjén indul vissza Londonba egy rövid itthoni látogatás után, úgyhogy úgy néz ki, kocsival háztól házig visz, így még a repülőjegyet is sikerül megspórolni. Kalandos lesz, komp, miegymás... És aztán a hazaútra meg most megveszem majd a fapadost.
Erősen elgondolkodtam, hogy hazafelé vonattal kellene jönni, kalandvágyból, de nem találtam semmi épkézláb menetrendet, viszont olcsó Wizz Airt meg igen.
Folyt. köv., az izgalom fokozódik.