Irén azt mondja....

Irén azt mondja, nem érti ezt a világot. Bérből és fizetésből él.
Irén azt mondja, két gyereket nevel egyedül, és soha nem panaszkodik senkinek.
Irén azt mondja, a fia kamaszodik, és a generációs törés szimbóluma a szendvics.
Irén azt mondja, mindent megad a gyerekeinek, ami csak telik tőle (mozi, zsebpénz, dvd, könyv, színház), és nem hazudja azt, hogy kolbászból van a kerítés, amikor nincs.
Irén azt mondja, rosszul esik neki, amikor a fia számon kéri a "teszkós szar cuccokat", amiket a többszörösébe kerülő márkás holmik helyett kap. Irén azt mondja, megpróbálja ésszerűen és higgadtan megmagyarázni, sokaknak miért, és nekik miért nem telik "nájkira" meg "adidaszra".
Irén azt mondja, rosszul esik neki, amikor a kamaszodó fia, amikor a haverjaival van, szinte átnéz rajta az utcán.
Irén azt mondja, majd minden nap Pick-szalámit vesz a gyerek szendvicsébe, mert az azt szereti, a szendvics mégis minden nap a kukában végzi, mert az iskolában a büfézés a sikk.
Irén azt mondja, a szendvicskészítésnél mindig figyel arra, mit szeret, és mit nem szeret a fia.
Irén azt mondja, nem tud minden nap büfépénzt adni a fiának. És azt is mondja, rosszul esik neki a szemetesben landoló Pick-szalámis szendvics.
Irén azt mondja, amikor szóvá teszi a pazarlást, a fia az iskolai kukába dobja a tízórait.
Irén azt mondja, a fia a törődés jelének veszi a tízórai-készítést, de a törődés az iskolakapun belül érvényét veszíti, a zsemle a szemetesbe kerül.
Irén azt mondja, így fog szemetesbe kerülni ő is. Csak idő kérdése.