Aki olvasott már Victor Turnert vagy Csíkszentmihályi Mihályt, az tudja mi a flow meg a communitas.
Az egyik valamiféle örömteli, átszellemült állapotot jelent, amit az
ember cselekvés közben él meg, a másik pedig egy olyasfajta közösségi
forma, amit a megélt élmény kovácsol össze és tesz egyenrangúvá a
rituális folyamatban.
A pécsi EKF kapcsán sok szó esett és esik arról, hogy a
programsorozat tud-e ilyesfajta élményt nyújtani a lakóinak és az
idelátogató vendégeknek, illetve hogy a város tud-e olyan kulturális
térként funkcionálni, ami minderre lehetőséget ad.
Hát, a választ nem tudom.
Jelenleg az egyetlen objektíve (?) összehasonlítható dolog, amit
említhetnék, az két különböző nagyvárosban megtapasztalt vásár és
fesztivál hangulata, látogatottsága, kínálata, körítése és
interpretációja. Az egyik helyen a néptelen utcák és üres árusok, a
másikon az utcákon mászkáló emberek kisugárzása. Az egyiken a tipikus
fesztiválközönség (egyetemisták, középiskolások), a másikon sok
családos, és még több egyedülálló idős ember, akik az alkalomhoz szépen
felöltözve üdvözlik egymást az utcán. Az egyiken a programok
fantáziatlansága, csekély választéka és megbízhatatlansága, a másikon
egy olyan felhozatal, amiben mindenki megtalálja a kedvére valót, ha
akarja, és ahol az amatőr rockbanda koncertjét és a vásári színjátékot
is heterogén közönség nézi végig.
Nem tudom racionálisan megmagyarázni, hogy miért vonzódom jobban az
Alföldhöz, mint a Dunántúlhoz. Fogalmam sincs, honnan van az az érzésem,
hogy errefelé mindenki ideges, feszült, sőt, nem ritkán számító, gonosz
és rosszindulatú meg arctalan és pénzhajhász, amott pedig az emberek
valahogy nem gázolnak egymás életébe két lábbal, és bár lehet, hogy
minden objektív történés (az "ügyek") sokkal lassúbb és komótosabb, de
ettől az életritmus is kevésbé feszült tempójú. Lassú víz, ami átfolyik a
városon, és ha áthajolsz a betonkorláton, most éppen majdnem beleér a
kezed...
Lehet, hogy a vízpart a titka, az hiányzik innen.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése