Missz Empátia

Missz Empátiának úgy amúgy nem sok fogalma volt a mondjuk a politikáról. Viszonylag jól élt a "Közép Szektor" középvállalatbeli fizetéséből, de nem sokat költött magára. Például. És másra sem. Nem tartotta illendőnek. A mai világban...?

Tömegközlekedett (környezetvédelmi okokból), és a buszon reggelente meg-megcsóválta a fejét részvéttelien egy-egy kellemetlenebb szagú illető láttán. Na nem azért, mert lenézte, hanem mert átérezte a helyzetét -- főleg a fiatalokét, és szomorúan megállapította, hogy a mai édesanyák nem végzik elég jól gondoskodó kötelességüket.

Vacsorára egyszerű felvágottakat evett egyszerű kenyerekkel, és tejet ivott hozzá, néha megengedett magának egy pohár bort. Általában pénteken. Ilyenkor mindig úgy érezte, pontot tett a hétre. Vagy mondjuk úgy, kizárta a külvilágot.

Kollégáival baráti viszont ápolt, és bár olykor megnézte az elegánsabb férfi munkatársak mandzsettatisztaságát vagy nadrághajtókáját, "sosem lőtt házinyúlra". Nem tartotta illendőnek. Nem szeméremből, sokkal inkább azért, mert fejben projektálta, milyen lenne, egy munkatárssal járni, bevinni a munkahelyre a magánéletet és vica versa. Borzasztó lenne. Úgyhogy csak egyszerűen kedves volt. Mindig mindenkitől megkérdezte, hogy telt a hétvége, fáradtabb arcok láttán pedig aggódva pihenést, kikapcsolódást (reumakrémet, meleg fürdőt, lábsót, satöbbit) javasolt. Úgy érezte, embertársaival így illik bánni, és hogy mindenki kedveli ezért.

Missz Empátia egyébként családra vágyott. Úgy képzelte, lehetne egy rózsaszín kalapos kislánya, meg egy kisautókkal játszó kisfia, és persze egy jól kereső (ügyvéd, orvos, jajcsaknepolitikus) férje, aki ha nem is tökéletes, de legalább megteremti az anyagi biztonságot. Férje tehát, nem élettársa. Nyaranta együtt utaznának Ciprusra vagy más egzotikus vidékre, télen pedig síelni mennének Ausztriába. Így aztán a gyerekek megtapasztalnák, milyen az élet más országokban.

Hát, ilyesmikről ábrándozott Missz Empátia. Ilyen szép dolgokról.

Egy nap aztán talált egy levelet a postaládájában. Névtelen levél volt. Ez állt benne kiszekusza, reszketeg, nyomtatott betűkkel: MEG FOGSZ DÖGLENI, TE BÜDÖS KURVA!!!

Missz Empátia nem tudta eldönteni, mit kezdjen a levéllel. Se eltenni, se kidobni nem akarta igazán. Még most is ott áll a lépcsőházban zavartan, kicsit remegő kézzel, azon tűnődve, hogy hogy fér ennyi gonoszság és kérges tenyerű durvaság a világba.