Irigylem a kutyákat és a gyerekeket az alkalmazkodóképességük miatt.
Szerintem még augusztus közepén is tudnának örülni egy kis (sok) hónak.
Ezt még meg kell tanulnom - ezt az alkalmazkodást.
*
Ma a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy ismert kritikai portál vezető szerkesztője között a facebookon:
X: Leharapnád a fejem, ha mégis megkérnélek, hogy írd meg? De van egy kérésem, nehogy ilyen meg ilyen legyen!
Y: Nem harapnám, de van egy elég komoly probléma - nem érek rá a héten megnézni.
X: Nem??? Én azt hittem, hivatalból megnézed.
Y: Nem, azt mondtad, nem kellek, hát gondoltam, akkor még ráér, hogy megnézzem.
De egyébként miért nem írod meg te, ha már úgyis láttad?
X: Mert M. kollégám a kaposvári egyetemen és a rosszmájú munkatársak
ferdén néznének, ha én írnék kritikát a rendezéséről. Na nem mintha
előre megbeszélnénk, csak az emberi rosszindulat, tudod...
Biztos nem tudsz ma odaérni?
(Megjegyzés: Mindez kb. fél 4-kor történt, az előadás fél 5-kor kezdődött.)
Y: Egészen biztos.
Te! Már régóta akarom kérdezni, mit tanítasz te Kaposváron?
X: Drámaelemzés, színházelmélet, ilyesmi.
Y: Óraadó vagy vagy felvettek, te dög?!?! ::))
X: Óraadó. De ha megírnám a doktorit, felvennének. Na, megyek is! ::))
Y: ÉN megyek. Csá.
X: Akkor esetleg áprilisban majd megnézhetnéd és megírhatnád. De juttasd eszembe előtte 1-2 héttel. Na sssziiiaaa....
*
Egy másik dolog, amit még meg kell tanulnom, hogy ne háborodjak fel
sorozatosan azon, amikor nálam (figyelem! savanyúszőlő!) gyengébb
képességű ámde vastagabb arcbőrű és alacsonyabb képzettségű ismerőseim
általam jobbnak tartott és számomra kedvezőbb lehetőségekhez jutnak. A
kontraszelekció, tudom.
*
A hétvégére bejelentkeztünk a Nagyihoz. A Nagyi már több éve egyedül
él. Ő az én egyetlen liberáltoleráns Nagyim. Mindenről véleménye van,
csak már nem nagyon hallgatja meg senki.
Hiányzik nekem, akár a Balaton, az utazás maga, vagy a gyerekkor szép
fejezetei vele. Azt terveztem, sétálunk a parton, és megbeszéljük a
gazdasági válságot, a keszthelyi lokálpolitikát, a családi pletykákat és
az élet dolgait. A Nagyival jó beszélgetni. A Nagyinál futnak össze a nagy egész szálai.
Leesett a hó. 'York hóesése jókedvünk nyarát rosszkedvű téllé változtatta át'.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése