Az iskola egy társadalmi intézmény - társadalomba ágyazott, komolyan
és súlyosan érintik a világ dolgai, és az iskola polgárai, a fiatal,
felnövekvő generáció fokozottan érdeklődik minden iránt, ami körülötte
történik. Még jó, az lenne a rémes, ha ez nem így lenne.
Éppen ezért gyávaság és felelőtlenség bizonyos témákra azt mondani: erről itt nem beszélünk.
Személy szerint én beszéltem is már sok "nem odaillő" dologról.
Rasszizmusról, erőszakról, homoszexualitásról, intoleranciáról,
mindenről. Ugyanis mindenről lehet beszélni. És ezekben a
beszédhelyzetekben szinte kézzel tapintható az információéhség, a
tudásvágy és a tanórákon egyébként nem tapasztalt érdeklődés is.
Ahelyett, hogy ennek örülnénk, letörjük az érdeklődést - gyávaságból,
kimondom. Vagy tudás és érdeklődés hiányában. Nagy hiba.
Hogy csak egyetlen példát emeljek ki: részint azért, mert az átlagost
meghaladó mértékben harapózik a fiatalok között az előítéletes
gondolkodás, a szélsőjobboldali eszmerendszer, a kirekesztést, magyarán
Hitlert mondjuk fasza gyereknek tartják és telerajzolják a füzeteiket
horogkereszttel. Egymást pedig szitokszóként lebuzizzák, -cigányozzák és
-zsidózzák. Teszik mindezt a szavak, mondatok tartalmának tudata,
ismerete nélkül. Én pedig igazán, komolyan, néha lelkileg
nagyon is megterhelő módon személyes felelősséget érzek a diákjaim
gondolkodásmódjának alakulásáért. És ebbe a politikai-társadalmi
gondolkodás is beletartozik.
Ami a politikát illeti, jó tisztázni, hogy az iskolában mondjuk
propagandának nincs helye. De azt is jó tisztázni, hogy a tanárembernek
is van politikai állásfoglalása, amit vállal, aminek adott esetben
hangot ad.
Azt egyelőre nem árultam el, kire fogok szavazni (tán azért, mert még
nem vagyok teljesen biztos benne), de lehet, hogy később megteszem. Azt
viszont elmeséltem, hogy 18 éves koromban az első választásokon, amin
részt vehettem, egyáltalán nem a saját meggyőződésem alapján, hanem a
családi pártállásfoglalás alapján szavaztam. Fogalmam sem volt. Ez
normális.
Ami szintén normális - mondom -, hogy az ember ennyi idős korában a
hangzatosabb szólamokat hallja meg, a tartalmakról nem sok fogalma
lehet. De - mondom - ne felejtsék el, hogy az egyes politikai oldalak
eszmei-gondolati háttere és a PR-jának sikeressége nem feltétlenül van
arányban egymással.
A másik - mondom - pedig az, hogy az ember többféle meggyőződésből
mehet el szavazni végül. Mondjuk azért, mert kötelességnek érzi, még
akkor is, ha nincs pártkedvence. Vagy azért, mert bizonyos eszmék ellen
akar szavazni. Vagy azért, mert úgy akarja érezni, hogy tett valamit a
kialakult helyzetért, hogy később aztán több jogalapja legyen
kritizálni.
Elmondtam, nem azért fogok elmenni szavazni, mert bármelyik párt
azokat az értékeket képviselné, amiket én fontosnak tartok. Hanem mert a
sokszínűség oldalán állok. Aztán lehet, hogy nem lesz igazam, sem
eredményem, de kell adni egy esélyt - magamnak. Aztán még hozzátettem,
hogy egy dolog fontos, ne higgyenek el mindent elsőre, amit mondanak
nekik. Akárki is mondja. Mégha én is...
Hiába, imádok beszélni... Addig se kell tanítani...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése