A nyilvánosság, kérem szépen, erő. Akármennyire is úgy látszik néha,
hogy nem az. Olyan erő és inspiráció, ami mindig de mindig megmozgat
valamit, még ha ez kevésbé látványos is.
A nyilvánosság egy objektiváció, amit vagy arra használunk, hogy
tegyünk-hassunk valamit, vagy arra, hogy nyilvánosan éljünk nemi életet.
Bármelyik döntés az ember szíve joga. Viszont ha nyilvánosan akar
koitálni, ne csodálkozzon, ha megdobálják és/vagy beszállnak mások is.
(Én sem csodálkozom soha, valahányszor kirakatszexre vetemedem...)
Az énünk pedig, attól még, hogy sokszínű lehet, jobb esetben
integris. Önazonos. A bal kéz vállalja, a jobb által adott pofont. A
jobb kéz vállalja a bal kéz simogatását. Blognevek, nicknevek, ki
kicsoda - teljesen mindegy. Mind én vagyok, mégha nem is ugyanazt szánom
a nyilvánosságnak, amit a spanjaimnak. Tudok hülye barom is lenni - na
és. A baromságaim nem visszavetnek a békanyál és pocsolya-létbe, hanem
előrevisznek. Az önsajnálat nem kenyerem. A sajnálat sem. A világ
legegyszerűbb dolga a projektálás - szarul vagyok, szar vagyok, te vagy
az oka.
Nem vállalok semminemű dajkaszerepet.
Én királylány vagyok, bár sárkányokkal
szeretek barátkozni. Igazi, vérmes, harapós sárkányokkal, mert a
királylányok uncsik. Tudom, mert én is az vagyok. Hétfejűek RuleZ. Annál
nem adom alább.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése