Hülyeség

Őszintén tudom utálni azt, aki nem tudja tiszteletben tartani más örömét. Ez lennék olykor én.
Őszintén tudom utálni azt is, aki nem tudja tiszteletben tartani más bánatát. És be kell vallanom, hogy ebben sokkal jobb vagyok.
A bánatban sokkal jobb vagyok, mint az örömben. Ez már egészen fiatal koromban megállapíthatóvá vált. "Te nem tudsz semminek örülni." "Te nem tudod kimutatni, ha neked valami jó." "Te nem tudod éreztetni, ha valakit szeretsz." [...]

Ha már az őszinteségnél tartunk: őszintén irigylem azokat az embereket, akik úgy tudnak kapcsolgatni az életünk különböző státuszai/periódusai/időszakai között, mint valami kibaszott remote controlon. Tél van: oké, most hízunk, síelünk, karácsonyt díszítünk. Nyár van: oké most strandolunk, sörözünk, heppinyami.

Jobb vagyok a bánatban, mint az örömben, holott igyekszem máshogy csinálni. Az érzést, ami uralkodik, fogalmaztam már meg úgy, hogy olyan, mint egy túszdráma poszttraumatikus élménye, de úgy is, mint ha az ember arcát és érzékeit egy óriási polip fedné (mint Davy Jones-nak, csak nem annyira inkluzívan, és sokkal fojtogatóbban).

Egyet mondhatok, az alkohol nem jó stresszoldó. A jó stresszoldás egy hét tengerpart lenne, némi kultúrhozadékkal, de legfőképpen minden este masszázs és latin smooth dzsessz. Semmi könyv, semmi betű, semmi retorika és stilisztika.
Hiába kapcsoltam rá a sportra (szépítően így is mondhatjuk a fogyókúrát), csak ideig-óráig segít.

A realitások mutatói egészen mások. Éppen hogy bezártuk az iskolát, elvállaltam egy intenzív csoportot heti 3X4 órában, plusz van egy maradvány csoportom a hét közepén. És igen, igaza van (legalább is rám nézve) annak a régi kedves kollégának -- mert voltak ilyenek is, ó istenem -- aki azt mondta, hiába csak másfél óra a szabi alatt, egész másképp állsz neki a napnak, ha tudod, hogy kötelesség vár azon a bizonyos ponton. És hát a magam elé kitűzött célok... az előrelépés... az ambíciók...

Ez hát a kritikus pont, jól mondta. A kötelességérzés. Az a nyomasztó, részint öngeneráló, de feszítő drive a hátsó agyban. (Nekem talán egyébként nincs is "hátsó", itt burjázik az egész csökevény a homlokomban...)
Be kellene fizetnem egy kötelességtudat-mentesítő, nyáriszünetérzés-generáló tanfolyamra. Ha lenne pénzem.

És akkor lehet, hogy nem lennék most mindig magányos, amikor bárki más örül és felszabadul. Because I am not able to... Hülyeség.