2011. május 4., szerda

Agyf-----

Nem szeretnék olyan munkahelyen dolgozni, ahol:

1) Mivel minden agyba*ó programot az utolsó utáni pillanatban jelentenek be, képtelenség tervezni és alkalmazkodni, mely kifogásra a válasz nem más, mint a "de hát van a törzsidő"... akkor is nekem és a családomnak jogom van időben tudni, hogy mikor végzek, hova hánykor érek oda, és így tovább. Ez nem profit meg biznisz kemény határidőkkel és esetleges milliós percenkénti veszteséggel (vö. az idő pénz), ez csak a kurva közoktatás.

2) Ahol az agyba*ó program több órán keresztül abból áll, hogy EU-s irodák felfuvalkodott, de persze borzasztó jó PR-ú munkatársait meg reklámarcokat kelljen hallgatnom, ahogy verbálisan lealáznak engem, a velük korban és minden más emberi vonatkozásban egyenrangút, csak azért, mert ők EU és PR meg GDP, az iskolában pedig nincsen wifi, facebook és youtobe.

3) Ahol ezt a vagon szart "értékes szakmai programnak" próbálják eladni, és ahol még csak arra sem figyelnek, hogy a hallgatóság legalább minimálisan tájékozott legyen a topikot vagy a feladatokat illetően -- és ahol, a filmvetítés utáni jam session-ről, ahol a tizenévesek egy fia kérdést sem tudnak feltenni, az igazgatónő az első, aki elegánsan lelép. És ki. A moderátori szerepből.

De a legnagyobb bajom tényleg a menedzsment. Ha valamiben, ebben nekünk jónak kéne lenni. Vagy vajon ez valami degenerálódás nálam, hogy az én normám szerint legalább egy héttel előbb elő szoktam állni bármilyen programmal és a tudnivalókkal, ha valamit szervezek?

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése