... (minden nap egy kanyargós út) ez Sheryl Crow közhelyes örökbecsűje,
és mennyire igaza volt, a közhelyek velős igazságokat hordoznak, főleg
perpillanat, ami az itten viszonyokat illeti. Mert hogy ez hihetetlen,
mintha az egész város összefogott volna, hogy reggelente senki de senki
ne érjen időben munkába.
Nekem jó az emlékezetem, és tudom, hogy tavaly nem volt ennyi dugó, akár
kocsival, akár busszal, akár biciklivel ment az ember. Erre ma rámdudál
egy nő, hogy menjek már, de legalábbis álljak rá a zebrára és taroljam
le az ott átvánszorgó szegény nyugdíjasokat, miközben áll a sor a
pirosnál, a hídnál, a híd előtt, a körforgalomnál és -ban. Magamon is
meglepődtem, de leírhatatlan hangnemben kiabálni kezdtem és mutogatni a
visszapillantótükörbe, hogy szerinte mi a lófaszt csináljak, áll az
egész város, meg még büdös is.
Persze az is lehet, hogy ez a drágalátos városkarbantartó
megavállalkozás így próbálja az embert rávenni arra, hogy eszközeit
elhajítva környezetkímélő módon gyalog menjen a munkahelyére.
Tökmindegy. Tegnap szerintem csuklott is a város, annyira elszidtam
mindennek, és a lelkem mélyén üvöltve követeltem, hogy tarolja már le
valaki a magas járdaszegélyeivel együtt. Mert hogy egyszerűen nem hiszem
el, hogy egy óra alatt lehet odaérni a munkahelyemre. A Tisza-partra
gondoltam még akkor is, ha a múltkor hallottam a tévében, hogy -- bár
abban a városban eddig ismeretlen fogalom volt a közlekedési dugó -- ott
is, most, iskolakezdésre sikerült időzíteni az útfelújításokat.
Hát ez a mi kultúrális főváros-jelöltünk. Kapkodnak, mint én,
amikor dolgozás helyett zenét hallgatok (léleképítő célból) és nincs
időm semmire. Kapkodnak. Muszáj vagyok én is kapkodni velük együtt. És
nem, nem az fáraszt, hogy meg kell szokni a szeptemberi munkarendet
újra, hanem hogy meg kell SZOKATNI újra. Lassan megy. Kurvára lassan.
Hogy még mi történt, hát az, hogy a Színház folyóiratnak nem kell recenzió erről a könyvről;
amit csak azért nem értek, mert a Színházban vagy szar könyvekről
jelennek meg szar recenziók vagy jó könyvekről még szarabb recenziók.
Aztán amikor az ember odamondana, azt mégsem vállalja senki -- persze
tudom, valószínűleg rossz ajtó elé álltam be most éppen.
Nna! Mostanában többször és több irányból csapott pofán az az
álláspont, hogy nem tudok lazítani meg tán főzni se, erre meg azt
szeretném mondani, hogy aki a dzsesszt szereti, az merev ember nem
lehet.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése