Tanévkezdés

Délután negyed négykor fájós lábbal még emésztetlen és véráramomba be nem került koffeinadaggal a gyomromban kaptatok a lejtőn felfelé a dombtetőn álló iskola irányába. Vánszorgok.
Messziről ismerős kollégát pillantok meg (tanítónéni), ötvenes, vékony, szálkás alkat, hasonló mozgáskoordinációval tart hazafelé a boltból. Felvesszük a szemkontaktust, közeledünk egymás felé, de nem gyorsítunk, a világért se.
Helló -- köszönünk egymásnak, majd mintha egy már megkezdett beszélgetést folytatna:
Mind a ketten, mint a fos, b...meg...! -- és szívderítőt röhögünk magunkon.
Hát így.