2019. november 10., vasárnap

Halálokra

Halottak napi bejegyzés, 2019. nov. 1.

A héten elvittem a Diócicát állatorvoshoz. Nem mintha valami baja lenne, csak szeretem 1-2 évente megnézetni, hiszen már benne van a korban.
A doki nagyon jó fej volt (féltem, hogy szemrehány, amiért egy éve kihagytunk, aminek semmi oka nem volt, csupán a pénz), megértéssel kezelte a matrónát. Minden rendben, minden szép és jó.
Kérdezte, megviseli-e az oltás (á, dehogy), esetleg jelentkezhet némi bágyadtság (hát, ezt nem nagyon tudom megkülönböztetni az általános front- és öregkori tünetektől).

Mivel a Diócica már 13 éves, gyakran gondolok a halálra miatta.
A napokban meghalt egy ismerősöm cicája, 17 éves volt. Rögtön igyekeztem kideríteni, volt-e valami előjel vagy tünet... persze volt, a cica haldoklott már egy ideje, csak a gazdinak nem volt ereje korábban elaltattatni. Most úgy gondolom, velem ez nem történhet meg: amint látom a szenvedést, a fájdalmat és a diszkomfortot, azonnal a kegyes halál mellett fogok dönteni. Kár, hogy emberi vonatkozásban ezt nem lehet ilyen egyszerűen és gyorsan megtenni.

Olyan családban élek, ahol a halál (bármilyen hülyén is hangzik) viszonylag gyakran megesik, és ezt valahogy mindenki úgy kezeli, hogy az élet része. Nem mondom, hogy nem gyászolnak vagy sírnak, de a maga természetességében folyik le a veszteség megélése és a szomorúság. Aztán az élet megy tovább.
Remélem, nekem is sikerül így intéznem, ha valaki majd meghal... És nyilván a cica lesz az első; elnézem, ahogy sokat alszik, sokat nyafog, úgy kárhoztatja az életet és a napi dolgokat, mintha ők vették volna el a fiatalságát, pedig hát erről szó sincs... kimentett falusi macska létére szép, boldog élete van (volt/lesz), ő egy szerelmi zálog, egy igazi nyünyünyügombóc, egy dáma, hisztérika, drámakirálynő és főfőnök. Mostanság épp nagyon rosszul viseli a frontot, folyton kiabál és veszekszik. 
---
Akik most felháborodnak, hogy a halálról a macskám jut(ott) eszembe, és nem az eltávozott családom/rokonaim/embertársaim, azoknak mondom, hogy csak nyugodtan. Nem ebben a bejegyzésben fogok a halál "tabusításáról" vagy az emberekhez és az állatokhoz való viszonyomról értekezni.




Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése