Nyár

Az idei nyárnak 4 db (kámforos, vadgesztenyés, teafás, nememlékszemmilyen) lábra való krémmel vágtam neki, pont, mint egy valamire való tisztességes 40+-os (ó!).

Igen, igen, lábkrémmel, ne tessék undorkodni. Tavaly ugyanis, mintha csak érezte volna a szülinapomat az a bizonyos nyár, iszonyatosan bedagadt a lábam a sorozatos 40 fokban (40 & 40, érteeed?!).

Hát ez van kérem, ilyen blog ez, majdnem középkorú, és itt nemcsak a ketó diétáról meg a beachbodyról lehet beszélgetni, hanem mindenről.

Na mindegy, végül vettem egy tök jó túraszandált is, úgyhogy jöhetnek a nyári túrák, séták, kirándulások, miegymás. Eddig minden jó, most épp zuhog az eső, a macskámnak meg két napja teljesen elment az esze a frontátvonulásokról. 

Az utolsó vizsgahetet családi vendégséggel, bankettekkel, bulikkal nyomtam végig, nem volt semmi. Az ingyen kajának persze mindig lehet örülni, de azért a sok-sok búcsúzkodás már kezdett az agyamra menni (minek is?!). A fáradtságot, az izzadást és a kínokat enyhítette, hogy megint rájöttem--oktatási rendszer sucks ide vagy oda--, hogy azért elég humoros kollégákkal áldott meg a sors, akiktől az önirónia sem áll nagyon távol szerencsére. 

Úgyhogy úgy döntöttem, jövőre több feladatot is vállalhatok, helyettes ofő leszek; ezzel remélhetőleg kivédem a 'valódi' osztályfőnökséget egy időre. Megint kapok angolórákat is, aminek örülök, bár most egyelőre semmilyen iskolával kapcsolatos dologra nem akarok gondolni, az utolsó két hét 12 órázás megtette hatását. Szívesen 12 órázok persze, amennyiben megfizetik, de sajnos nem ez a helyzet, jó magyar pedagógus küldetés és/vagy hivatástudatból dolgozik, a főnökei is erre buzdítják, ámen.

Teendőim az elkövetkező hetekre: (1) megírni egy recenziót ez már pipa; (2) behajtani a pénzeimet a kiadón (már ezt is elkezdtem); (3) megcsinálni az online nyelvvizsgáztató tanúsítványt; (4) kiolvasni  Schätzing Limitjét, mert csak az időmet rabolja, viszont nagyon hosszú és unalmas; (5) kiolvasni sok más dolgot; (6) folytatni a csodálatos és nagyon fontos kutatásaimat; (7) megnézni az összes, na jó, majdnem az összes fontos színházi előadást, amit megszereztem; (8) elkezdeni házra gyűjteni, bruhaha.

És még sok minden más. Egyelőre nem vagyok túl produktív, tudom, nagyjából minden napra egyetlen teendőt ütemezek be, köztük ilyenek is vannak, hogy pl. felhívni a fodrászt. (Még nem hívtam fel, pedig már mindjárt 2 óra...)

Közben a fateromék itt voltak a második számú öcsém diplomaosztóján a városban, amit a fészbukról tudtam meg. Mi jutott persze rögtön eszembe? Hogy biztos én kúrtam el valamit a kapcsolattartásban megint, mert egy szóval sem mondták, hogy itt lesznek, én meg itt élek immár 13 éve. Gyerekes elgondolás, nem? Persze nem kúrtam el semmit, csak hát felnőtt vagyok, elfoglalt vagyok, van életem, nem anyu meg apu tart el, stb. stb. Ja, ja, hát ilyenek ezek a mai modern mozaik családok, már Novák Katalin is megmondta.

Emlékszem, az én diplomaosztómon annak idején felvonultak mindnyájan, a nagymamával a Virág cukrászdában fagyiztunk, meg ingyen belógtunk a Dómba, hogy megnézzük a szegedi papucsos Szűz Máriát (vö. "Én templomban még soha nem fizettem, nem is fogok!").
Változnak az idők, változnak a fiatalok is, például angolul sem tudnak rendesen (bár van nyelvvizsgájuk), úgyhogy mennyire jó, hogy van egy nővérük, aki készségesen lefordítja a szakdolgozat rezüméjét angolra, akár még a barátnőnek is. (Itt a városban egyébként nagyon impozáns a diplomaosztó, az egész orvosi kar kivonul a főtérre, és ideutazik az összes vidékre kihelyezett főiskolai kar is...)

Egyelőre ennyi történt, vagyis nem, mert megint úgy jártam egyébként, hogy sok-sok gondolatom támadt, de ezek általában hajnali 3 és fél 5 közé esnek, ezért nem jegyzem le őket.
Szép helyen jártunk viszont a Jankovac mellett fekvő Papuk-hegységben található nemzeti parkban, nézegesstek fotókat.