*
Nem fogom összegezni az interneten hozzáférhető rengeteg hírt a témával kapcsolatban. Nem fogom belinkelni azt a videót sem, hogy az itteni egyetemi flashmob alkalmával a két kezemen meg tudtam számolni a résztvevőket. (Én is voltam már tanártüntetésen, ahol ötvenen voltunk, voltam ünnepnapi demonstráción is, ahol pedig csak kétszázan.) Amikor egy fiataltól azt hallom, elfáradt abba, hogy mindig csak ugyanaz a pár ember küzd evidens dolgokért (meg hogy egyáltalán, evidens dolgokért küzdeni kell), elszomorodom. Vagy begurulok. Attól függ...
A múlt héten behívattak minket, angoltanárokat az igazgatói irodába, mert az egyik srác (szakképzős, 20 éves) ordibált a tanárral. Az első hírek szerint azért, mert nem engedte el nyelvóráról, ahol ő feleslegesnek érezte a jelenlétét (mert már nyelvvizsgája is van), a tanár pedig be akarta írni hiányzónak.
Megkaptuk az ívet, hogy nem mértük fel a tanulókat, ezért rosszul érzik magukat, nincsenek kihívások, nincsenek foglalkoztatva, "nektek is biztos nagyon nehéz így differenciálni", ezért aztán mindenki feszült ideges, stb., ennek a vége csakis az ordítozás, az agresszió lehet.
Majd az érintett tanár is elmesélte az esetet, amiből kiderült, hogy mind ő, mind a csoport kinevették a tanulót, mert a fogszabályzója miatt most átmenetileg nem lehet érteni, mit beszél. (És persze hetek óta csesztetve van szóbeli számonkérésekkel, holott nem tud beszélni....)
A srácnak pedig elpattant az agya, és majdnem ráborította a tanárra az asztalt.
[...] Erre a verzióra az igazgatónő, miután kicsit azért kikerekedett a szeme, azt mondta: "de lássuk be, bizonyára azért növekszik a tanulóban a feszültség, mert a diákok tudásszintje a csoportokban nem egységes...."
Értjük, ugye? Egy tanár megaláz egy (nagykorú) diákot, konklúzió: a gyerek nincs lekötve a tanórán megfelelő feladatokkal, ezért ordítozik.
A tanuló szaktanárit kapott, a tanár semmit.
Rögtön ezután utasításba kaptuk, hogy írjunk majd meg egy többszáz milliós pályázatot május 15-re, mert "az nagyon sok pénz", és a fenntartó "bizonyára minket fog kötelezni a feladatra". A pályázat tárgya 40%-ban hátrányos helyzetű csoportok nyelvi oktatása (korhatár 16-65 évig) esténként, délutánonként, hétvégén, a Holdon, nem tudom... A pályázati leírás 42 oldal, menedzsereket kell foglalkoztatni, mert azok mindenhez értenek.
Majd a fent említett kolléga, nyilván, pedagógusnak úgysem alkalmas, de vezetői képzettsége, üzleti tapasztalata van. Megírja, megnyerjük, ő meg a mennybe megy.
*
A múltkori fegyelmi tárgyaláson nem rúgtak ki két diákot, a bizottság "csak" a megrovás mellett döntött, mert nem lehetett bizonyítani, hogy elkövették azt, amivel megvádolták őket. Más is volt a rovásukon, tehát a büntetés valahol jogos volt. Igaz, konfliktusuk mindig ugyanazzal az angoltanárral van, aki kvázi megfenyegette őket, hogy addig írja be a megrovásokat, amíg csak el nem érik az elbocsátást, mint végső megoldást.
A bizottság nem így döntött.
Az igazgatónő behívatta a bizottsági tagokat, és "bohóckodásnak" nevezte a demokratikus döntést.
Egyedül a (nyilván általa képviselt álláspontot magáévá tevő) igazgatóhelyettes szavazott a kirúgásra, a tanárok és a diákok nem.
A fenti igazgatói irodai angoltanári megbeszélés után e két diák tanárának bent kellett maradnia egy rövid, személyes megbeszélésre. [...]
Tegnap azt hallottam, hogy a két diáknak megint "ügye" van, nekimentek az angoltanárnak, mert állítólag ő nem a házirendnek megfelelően osztályozott (gondolom, random órai munka egyeseket osztogatott, mert ez a módszere). Volt veszekedés, az angoltanár már nem írhatott be újabb szaktanárit, mert ez már "nem az a szint". Új fegyelmi tárgyalásuk lesz, ahol most már nyilván nem lehet mást tenni, mint kirúgni őket.
Az egész procedúra két hétbe sem telt.
*
Azért azoknak, akiknek nem pörög az agyuk reggel kilenckor, mint nekem, levonom a következtetést.
A Nagydiktátorok Kisdiktátorokat ültetnek a megfelelő székekbe. A Kisdiktátorok alkalmatlan, buta, de szervilis embereket állítanak saját szolgálatukba, hogy azokat felhasználva meghozzák a nekik nem tetsző dolgok ellen való döntéseiket.
Ezeket a döntéseket racionálisnak, értékesnek, fontosnak, és demokratikusnak állítják be. Olyanoknak, amikkel az ún. közös értékrendet védik.
Ez a "közös értékrend" valójában nem közös, mert csak ők gondolják így, ezért aztán nincs kollektív szellem, amit folyton hiányolnak és erőszakos eszközökkel próbálják feléleszteni.
A többség mindezzel nem ért egyet, de nem tesz semmi, mert 1) nem érzi, hogy lennének lehetőségei 2) mivel nem érinti konkrétan, leszarja az egészet.
Ebben élünk.
A mikro- és a makroszinteken egyaránt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése