2017. március 28., kedd

Élet és irodalom #1

Új sorozatot indítok élet és irodalom (#életésirodalom) címmel.
Visszatérő probléma ugyanis, hogy a diákjaim nem tudják elfogadni, hogy ami az irodalomban megtörténik, az az életben nem biztos, és fordítva: ami az életben realitás (?), az nem biztos, hogy az irodalomban annak tökéletes mása.

Ma Örkény István: Arról, hogy mi a groteszk című írását olvastuk. Megoszlottak a vélemények (éppen meglepő módon fogékonyak voltak), volt, aki szerint ez "végre nem depis" (felhívtam ui. a figyelmet rá, hogy Örkény is a huszadik századi nyomorunkat írta meg, csak máshogy). Gyorsan rátértünk arra is, mi mindent lehet groteszk nézőpontból nézni (mindent, persze), illetve mi az, amiből szerintük nem lehet viccet csinálni.
Például egy temetésből, mondták, mekkora idióta már ez az ember.
(Szeretem amúgy ezt a cizellált érzékenységet, amihez az irodalomhoz közelítenek, ld. József Attila és az elmebetegség, Ady és a nemi bajok/alkohol/cigi kombó, Villon és a kurvák.)

Szóval délután temetésre mentünk, három diákom kísért. Aki ismeri a pécsi temetőt, tudja, hogy hatalmas, és mivel nem voltak pontos paramétereink, persze eltévedünk, el is késtünk. Messengeren értekezve tartottuk a kapcsolatot, én háromszor körbejártam a temetőt, ők pedig egyrészt még elmentek átöltözni haza, másrészt  nem találtak parkolóhelyet, harmadrészt az egyikük piros tornacipőben jelent meg....
Aztán találtunk egy temetést ugyan, ami gyanúsan puccos volt katonazenével, fotósokkal, rengeteg kíváncsiskodóval. Jobb híján beálltunk oda és szomorúan néztünk.
Aztán közös megegyezéssel továbbálltunk, hátha megtaláljuk a mi temetésünket... a temető másik sarkában meg is lett, tíz résztvevő, pap, pár perces szertartás. Dög meleg.

Megálltunk a parcella sarkán, mert milyen ciki már, ha ez sem az lesz. Csak a végén mertünk odamenni.
Nevetni ilyenkor persze tilos, de valahogy annyira morbid volt a helyzet a piros tornacipővel meg a temetőn háromszor körbehurcolt kókadozó virággal, hogy mondtam nekik, na látják, ez az! Mondták, hogy ez tényleg az. Vagy valami hasonló

Alig várom a Kafka: Átváltozás valóságvonatkozásait....


 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése