 |
| Fotó: Jurica Lenard |
Ilyenkor szoktam nyitva hagyni mindent egész éjszakára - véletlenül, de hadd menjen.
Ilyenkor szoktam a kocsi ülésén hagyni bármilyen (kicsit, de nekem fontos) értéket, miközben lehúzva marad az ablak.
Ilyenkor szoktam reggelente itthon hagyni valami nagyon fontos dolgot, ami persze nap közben pótolhatatlan és elengedhetetlen lenne... a bérletemet, egy könyvet, az ebédemet, a kulcsot, pendrájvot; egy simogatást.
Ilyenkor szoktam a munkahelyemen felejteni az életem egy darabkáját.
... és ilyenkor szoktam elővenni a B-tervet egy nagy sóhajjal és sarkon fordulással kísérve, hogy aztán kicsit lentebb lógó fejjel, de bandukoljak tovább, számoljam a mérföldköveket az út mellett, és még csak véletlenül se intsek oda a túloldalon ostobaságokról csacsogva vonuló többieknek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése