Falak

Falakba ütközöm mindenütt.

A héten fegyelmi tárgyalás volt az iskolában, szerencsére nem voltam ott, de előzőleg beszélgettem a diákokkal. Nem ők tették, amivel megvádolták őket. Nem hittek nekik, mindenáron ki akarják őket rúgni. Elhangoztak nettó fenyegetések, de ezekről nincs bizonyíték, ahogy az állítólagos tettükről sincs. Ilyenkor nincs más, mint hogy a tekintély dönt. A tanárnak igaza van, a diáknak nincs.
Oké, nem szentek, de amit nem követtek el, azt nem vallják be.
Nem rúgták ki őket, szerencséjük volt a bizottsággal. Működött a demokrácia. Akár működésképtelen is lehetett volna, ha más ül ott.
Másnak üzent az igazgatónő, hogy ez egy "bohóckodás", nem akarja már őket itt látni. Érted? Nem, nem az a bohóckodás, hogy lefolytatnak egy demokratikus fegyelmi tárgyalást, amit úgy kéne alakítani, ahogy ő akarja -- hanem az, hogy nem sikerült valakit kirúgni, akit ő már nem akar itt látni.
Persze miért is tartanák be ezek a gyerekek a nekik nem tetsző szabályokat, a tanáraik sem tisztességesek. Még az igazgatónő sem. Valami álszent értékrend mentén bábiskolát csinálna, és sunyi módon igyekszik kinyírni azokat, akiknek ez nem tetszik.
Már előre hallom a felmondásom utáni mondatait: "Nem volt közénk való.... tudtuk ezt.... ez várható volt.... nem illett ebbe a hagyományokat ápoló, de mégis innovatív eszközöket működtető morális hálóba". (Ja nem, nem, ilyet nem fog mondani, ez túl bonyolult.... A héten meghalt az egyik fiú apja, ezért elengedtem haza a nap közepén. Mint jó alattvaló, bejelentettem az irodában, ahol pont ő tartózkodott -- az igazgatóhelyettes távollétében mániákusan ellenőrzi a titkárnők minden moccanását -- erre azt mondta, 'a te felelősséged'. Nem ezt a szót akarta használni, de nem tudott másikat. Felelősség, kötelesség, csend, rend, fegyelem, intézmény. Ezek állnak a szájára. Tán olvasnia kéne.)

A rothadó rendszert remekül reprezentálta a nőnapi megemlékezés köszöntés csokival és ostoba, de legalább nyálas idézettel (valami világhírű költő "Jó nő vagy" kezdetű verse), utálom az ilyesmit, a nemzetközi nőnapot úgyszintén, nincs nemzetközi nőnap, baszki, elnyomás van, nőverés, erőszak, érzelmi zsarolás, sivárság, gonoszság, szeretetlenség. Nőnap alkalmából posztoltam az öt nők számára legveszélyesebb országot, szerinted hányan olvasták el? Jobb szemet hunyni persze, negédesen elkacarászni és megenni a tejcsokit. Közben elviselni a szexista poénokat, meg a "mindent neked köszönhetek"-eket (persze, mert te nem dolgozol eleged, baszki).
Oriana Fallacit olvasok, nagyon figyelemre méltó, és borzasztóan el vagyok keseredve, hogy még mindig a nőnapi csokinál tartunk. Biztos az én hibám is, de gyakorlatilag attól is felmegy a vérnyomásom, ha egy kollégám megszólal és megkérdezi, mi újság. 

Próbáltam erről a nő-dologról beszélgetni, de nem sikerült, a lányok az osztályban azt mondták, a fasznak kellett kivívni az egyenjogúságot, most otthon ülnének, nem kéne iskolába járni. Miután dobtam egy mentális hátast, azért visszavonták.... de sajnos, azt hiszem, csak a kedvemért. Önző, ostoba mind.
Igen, ma beszélgettem órán (valahogy így alakult, biztos kerettanterv-ellenes), erre az egyikük látványosan felöltözött (sál, kabát), és karba tett kézzel ülte végig az órát. Azt mondta, jobb lenne inkább tanulni, mert már nem akarja hallgatni a faszságokat. Mondtam, köszi. Mondta, nem rám értette. (De már késő volt, hehe.)

Nagyon várom a jövő hetet, hátha jön egy telefon a másik iskolából, persze titkon tudom, hogy ez is csak átmeneti megoldás. Valahogy így érzem. Úgy érzem, hogy egy nagy, sárga pocsolyában ücsörgünk mind, hallgatagon, egymásra várva, mint egy rakás szomorú koca. Közben csöpög ránk az eső.