Eindhovenben már jártam, nem különösebben szép, amolyan újjáépített iparváros saját reptérrel, a legfontosabb látványossága egy graffitialagút meg egy főtér, van viszont bevásárlóutca és pótolhatatlan nyugalom a külvárosban.
Utrecht volt az első kirándulópont, mindig lenyűgöznek a kanálisok és azok a városok, ahol még ott a középkor (igen, én szeretem a középkort, mert látom és ismerem a "mocskos" oldalát). Igazán baráti hely, sok-sok történelemmel, biciklivel és egy igazi világörökséggel, ahová sajnos nem jutottam el, de majd legközelebb.
Amszterdamban végre megtudtam, milyen szaga van az igazi fűnek; valami egészen brutális, ahogy befordulsz a sarkon, és megcsap. Azt kell mondjam, macskapisi szaga van. Vagy állatkert.
Nem járok messze a valóságtól, Amszterdamban van valami állatkertszerű, ahogy magukról nem tudó dzsangaturisták ücsörögnek a coffee shopok előtt, és hangosan röhögtek délben.
Múzeumba bejutni persze teljes képtelenség előzetes foglalás nélkül, így maradt a séta, és persze a zsidók, a kínaiak meg a kurvák -- minek is mennénk pont ide, ha nem a kisebbségek érdekelnének bennünket.
Helmond legfontosabb nevezetessége a kockaházak és a magyar hentes a piacon (sonka, töpörtyű, Győri keksz, Negro, instant csirkefűszer, gulyáskrém), az én legfontosabb nevezetességem pedig az a huszonnégy próbaérettségi-dolgozat, amit kivittem, és amin két sör után már mindenki nyerítve röhögött. Velem együtt, pedig normál körülmények között sírni lett volna kedvem.
Hollandiában az tetszik többek között, hogy mindenki büszke mindenre, az ajtók fölött lepedők hirdetik, hogy itt valaki ötven éves vagy hogy gyerek született, valaki diplomát vagy jogsit szerzett, a gyerek letette az úszásvizsgát, stb.
Nem, nem a pénzt irigylem, hanem ezt a büszkeséget. Az elégedett ötveneseket, a tiszta egyenruhában dolgozó mosolygós melósokat, a hétvégén kiránduló középosztálybelieket. Az vitalitást, a szó hétköznapi értelmében vett normális életet, ami itt nincs.
Nézegessetek képeket:
Fotók
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése