Az osztályom (lányosztály) két napig azon veszekedett, hogy ingben vagy pólóban táncolják-e a szalagavatótáncot. Utána másfél napig azon, hogy ki milyen magasra emeli a kezét, és ki milyen unottan táncol.
Mindenki unottan táncol. Semmi ritmusérzék, dinamika, mozgás-koordináció; azon gondolkodtam, hogy lehet ez, biztos mindenkivel hallgattak zenét kiskorában. Legalább valami bóvlit. De nem. Lapos az egész. A tánctanár a plafonon van, a végén már engem is lebaszott, annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem felrúgni.
Na szóval mondtam a lányoknak, hogy eztán csak fiúosztályt vállalok, ők nem ennyire bonyolultak (mint a póló vs. ing, emelés vs. lötyögés), őket legalább nem érdekli semmi más, csak a cicik meg a dugás. Egyszerű. Cicik, dugás, belső béke.
Nem hazudok, van egy fiúosztályom, tizedikesek, és minden, de minden témát le tudok redukálni a cicik és dugás binaritásra.
Moliere: Tartuffe? Hát van benne egy csalfa feleség, aki nem tudjuk pontosan, hova húz, de az ominózus jelenetben, amikor a férj az asztal alól kukkol, tutira azon van kiakadva, hogy tulajdonképpen az asszony is benne lenne a kamatyban.
Csokonai: A vidám természetű poéta? Hát, egyrészt a 4. versszakban már történik utalás a nőkre ("obojj" = oboa), másrészt a verset második részét is két részre lehet osztani, a dugásra ("majd kedvesem egy énekkel / Lelkesíti húromat"), és utána az alvásra.
Nem is beszélve a Tartózkodó kérelemről, ahol meg valami olyasmire kéri a szeretőjét, hogy..... na, ne is mondjam.
Ha képeket viszek a klasszicista művészetről (uram bocsá, rokokó!), azonnal kiszúrják a ciciket meg a pucér nőket. Rá is keresnek pillanatok alatt, hogy a pajzán festmény melyik múzeumban van kiállítva, és mennyit ér. Hogy hol lehet eredeti méretben (méret... érteeeed?!) megnézni.
Hát így vagyunk.
Ha bajuk van egymással, odabasznak a tolltartóval vagy a vizesüveggel, és tíz perc múlva szent a béke.
Bezzeg a lányoknál másfél napos litániákat olvashatok, hogy ki mekkora hülye kurva, és minden szünetben bekopog valaki panaszkodni. Ha azt mondom, oldják meg, ők úgy értik, utálom őket. Ha azt mondom, nem akarok beleszólni, úgy értik, XY pártjára álltam.
***
Azt hiszem, inkább Ben Jonsonnal töltöm az időmet ezentúl, akiről szuper szócikket kell írnom egy készülő magyar nyelvű irodalomtörténetbe.
Világhíres leszek, már megint.
(Mondjuk az ő darabjaiban is sokat szexelnek....)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése