A Száraz November tanulságai (personal story)

Annak, aki hülyeségnek tartotta a Száraz Novembert, azt tudom mondani, hogy aki bevállalta, hogy kipróbálja ezt, annak nyilván fenntartásai voltak a saját alkoholhoz való viszonyával kapcsolatban - nekem is. Nem akartam inni, mert látni akartam, miért szeretek inni, mert be kell lássam, szeretek. Ebben biztos benne van az örökletesség is apai és anyai ágról, meg persze benne van az egész életem, a munkám, a sok stressz - persze, most lehet mondani, hogy mindenkinek az életében van stressz, ezt nem vitatom, de valahogy úgy látom, az utóbbi évtizedekben a stressz kulminálódott (és ennek a kormányzati politika cseppet sem tesz jót semmilyen területen, no de persze ne fogjunk mindent a politikára; mondjuk itt most nem az alkoholstratégiára gondolok, hanem a nap baromságokra, ami a tévéből meg a hírekből ömlik, és ami hallatán a tehetetlenségtől a fejed vered a falba). Szóval mindez baromira nincs jó hatással az emberek függőségeire. Mert hogy függünk, az világos. Valamitől biztosan. Pótszereket használunk, hogy kikapcsoljunk a valóságból olykor, és senki nem tud meggyőzni minket arról, hogy ez a valóság fasza. Mert nagyon nem az.

Az alkoholfogyasztás esetemben amúgy nem helyettesítette sem a sportot (sokat sportolok, télen is), sem a vízivást (napi rengeteg ásványvíz és természetes, cukor nélküli leveles teák), sem az egészségeges kajákat. A hónapban rájöttem, hogy stresszoldásként használtam/használom, és hogy nem az alkohol okoz számomra esetleges függőséget, hanem az a gesztus, amivel megkezdem a napi taposómalomból való kikapcsolást. Mint amikor nem a nikotin hiányzik, hanem a rágyújtás rítusa. Ezért aztán nálam jól működtek az alkoholmentes sörök is (sok résztvevő panaszkodott az ízükre), placébóként használtam, és bevált, csak az volt a baj, hogy bort nem ihattam, holott azt sokkal jobban szeretem. Most persze lehetne mondani, hogy használjak más stresszoldást, de mint a fentiek mutatják, más is van, és még így is elég tetemes a heti stresszadag.

Nem tudok olyan tanulságos sztorikkal szolgálni, mint mások, a facebook eseménynél sem nyilvánultam meg, csak vidáman olvasgattam a többiek kínlódását. Nem kirakatnak szántam ezt az egészet. Engem a munka, a könyveim meg a teáim eléggé jó lefoglaltak, és tényleg csak néhányszor fordult meg a fejemben, hogy de jó lenne meginni egy sört, vagy valamit, aztán nem tettem. Nem aludtam jobban, nem lettem okosabb vagy kipihentebb, nem nőtt meg az önbecsülésem különösebben, maximum talán attól (mert attól mindig megnő), hogy eltervezek valamit, és azt végigviszem. (Ugyanez volt a sporttal is.) A pénzem viszont nem lett több így, hogy nem költöttem alkoholra, nem is híztam (hisz nem kellett evéssel pótolnom), sőt, mintha még fogytam is volna, bár nem tudom, ez nem annak köszönhető-e, hogy keményebben álltam rá a kardió edzésekre. (Egyesek szerint az arcomon látszik a legjobban, ezt a változást akár foghatnám a nem ivásra is, vagy a kardióra, vagy a nem ivásra, vagy a kardióra, vagy a kettőre együtt....?!) Voltam koncerten is, és nem okozott különösebb nehézséget a spicces közönség tolerálása, bár a heti szokásos fáradtságot jobban éreztem úgy, hogy csak egy alkoholmentes sört ittam, hiába volt előtte kávé meg zöld tea. 

És hogy hogyan tovább? Hát, ahogy olvasom, most mindenki fogadkozik, hogy ezentúl óvatosabb és körültekintőbb lesz alkoholfogyasztás terén.... Az esemény szervezői azt mondták, ami biztosra vehető, az nem az, hogy az ember soha többé nem iszik, hanem hogy az alkoholhoz való viszonya valamilyen módon megváltozik. Én sem mondom azt, hogy soha többé nem fogok inni, azt sem, hogy nem fogok óhatatlanul és visszavonhatatlanul esetenként sokat inni. Gondolkodtunk, hogy mi lehetne a "szabály", a miheztartás, és én személy szerint arra jutottam, hogy amikor mostanában vásároltam, tulajdonképpen az alkohol közelébe sem mentem, szerintem ez az elkövetkezőkben sem fog jelentősen változni csak azért, mert letelt a hónap. Egyszerűen kényelmes így. Semmi nagy narratíva, semmi reveláció. Semmi feltűnés.