Na az

Oké, nem tudom leadni azt a pár kilót, stresszes is vagyok, nyilván magas a vérnyomásom, nem jól vezetem le a feszültséget, sokat veszekszem, és folyton mindent az ellenőrzésem alatt akarok tartani, de...
... amikor odajön este sok év után megint, a bal vállamra fekszik, és megy a discovery science-en valami baromság, és nézzük pár percig, és azt mondom, de jó volt, amikor ovis voltál, és minden hétvégén reggel fél hatkor (!) úgy ébresztettél, hogy bekapcsolhatod-e a tévét (még akkor is, amikor már megbeszéltük, hogy kapcsold be, persze, de ne ébressz fel), és néztünk valami irtó zajos rajzfilmet, illetve én csak hallgattam, miközben nem tudtam visszaaludni, mert lerántotta rólam a takarót, és folyton beszélt hozzám...
...és most már harminc centivel magasabb nálam, a hangja meg basszus, TIZENHÁROM ÉVES, és ahogy simogatom a kis karját, érzem, hogy már nem kis kar, hanem izmos, mert úszik, és a válla is nagyobb, meg a haja is inkább drót, a lába meg hatalmas, és kilóg a takaró alól, és a fenti mondataimra azt mondja, bröööööoooagggh, na ne máááá.... hagyjatooook.... de azért ott marad még egy kicsit, és az érzelmeit abba a mondatba álcázza, hogy ez a műsor mekkora hülyeség...
... na az.