2014. november 1., szombat

Kultúrsámán

Nagyon tartalmas őszi szünetet mondhatunk magunkénak, volt benne utazás, berúgás, alvás, edzés, evés, ivás, vezetés, dolgozás, olvasás és kultúra is. Ja, meg főzés.
Különben tavasz óta (vagy inkább múlt november) nagyjából minden szabadság alatt rá tudok csodálkozni arra, hogy emberek úgy töltik az ilyetén idejüket, hogy ellazulnak, és nem csinálnak semmit. Csak ami jól esik. Nekem tényleg nagyon régen volt ilyen, de egyébként arra is rá kellett jönnöm, hogy ez annyira nem is megy nekem. Általában a szabadság alatt is dirigálni akarok meg terveket készíteni, aztán mikor erre rájövök, tiltakozom magam ellen - több-kevesebb sikerrel. Ami a stresszt illeti, azért teljesen nem múlt el, oltári baromságokat álmodtam az utóbbi napokban is, mindegyik munkával volt kapcsolatos. Az egyikben például úgy mentem be órát tartani, hogy előtte vodkáztam (??? nem szeretem a vodkát), a másikban pedig akárhogy igyekeztem, elkéstem valamelyik órámról. Ezt egyébként rendszeresen álmodom, az elkésést.

Két kultúrélményt említenék meg, hátha valakiknek kedved csinálok hozzájuk, na nem, mintha nem néztem volna filmet minden délután és/vagy este.
Egyrészt megnéztük Tommy Lee Jones új westernjét, a The Homesmant, ami magyarul, azt hiszem, A kísérő címet kapta. Szeretem a westernt amúgy, Tommy Lee Jonest is, Hilary Swanket viszont nem, valahogy számomra mindig ugyanolyan, egy idősebb kiadású Kristen Stewart (ez nyilván túlzás).
A film cselekménye szerint arról szól, hogy a magányos és kétségbeesett Mary Bee Cudy elvállalja, hogy három megtébolyodott nőt Nebraskából Iowába szállít a sivatagon keresztül a metodista felekezete kérésére. Segítségképpen maga mellé veszi Briggst, a semmirekellő csalót, akit az akasztófától ment meg.
A sztori szerintem tök jó, az őrült nők is ijesztőek, de aztán ahogy haladunk előre a cselekményben, rájövünk, hogy Cudy sem mentes a frusztrációtól és a háborodottságtól: minden áron férjhez szeretne menni, először egy vidéki pofához, a végén meg már Briggshez, mert úgyis helyben van.

Ez a cselekmény legszomorúbb része egyébként, nem azért, mert szegény Cudy nem kell senkinek, hanem mert közben megismerjük a környék borzalmas kapcsolatrendszerét, zárkózott, szorongó, rejtetten bolond személyiségeit, és elszorul a szívünk, hogy a nő ebben a közegben szeretne párhoz meg családhoz jutni ahelyett, hogy fogná a sátorfáját. Nem is igazán logikus a történetben, hogy egy asszony, aki elég karakán ahhoz, hogy átvigyen három bolondot a sivatagon, miért is nem veszi kezébe a saját sorsát -- illetve hát értem én, ebben van a tragédia.
A másik szál persze Briggs karakterfejlődése, mert van egy pont, amikortól egyedül kell felelősséget vállalnia a nőkért, és ezt persze megteszi, sőt, Cudy felé is van egy elismerő gesztusa, de a film vége mégis furcsa és szomorú, afféle kilátástalan drámaiság, amire régen láttam példát filmen.

A másik élmény egy színházi előadás volt, Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója. Gerlóczy valahogy mindig is nagyon érdekelt, de végül és még az Igazolt hiányzást sem olvastam el (de most már el fogom), arra emlékszem, hogy Jancsónak nagy kedvence és felfedezettje volt annak idején. Azóta a publicisztikáit olvasgatom itt-ott, regényeit is vettem már meg, de nem volt rá alkalom.
Nos, A csemegepultos baromi jó szöveg, ezt megállapíthatom, pont megfelelő mértékben van jelen benne a humor meg a dráma, érteni vélem az üzenetét, és némely percekben komoly hatással is volt rám (ehhez nyilván a színészi alakítás is hozzájárult).
A csemegepultos zugíró, egy panelben él, ahol mindenféle dolgok történnek, nincs barátnője, de próbálkozik, a pultba pedig azért áll be, mert ez a munka "életszagú" és igazi. A vevőkön keresztül képet kapunk mindenféle társadalmi rétegről és kasztról (a kedvencem a bulvárújságíró volt, valamint a céklalevet ivó bölcsészlányok a romkocsmában), és megismerjük a csemegepultos személyes tragédiáját is, ami nem is az övé, hanem sokunké, jelesül hogy ebbe a rohadt világba bele kell dögleni.
Mindehhez egy ki és beforgatható csemegepult szolgál díszletül, a felvágottak és sonkák pedig hol nők, hol anyák, hol kibírhatatlan vevők, esetleg a karácsonyi rohamban használatos gépfegyverek.
A darab/textus bizonyára önéletrajzi ihletésű, de aki töltött már egyedül karácsonyt mindenféle komor dolgokon gondolkodva egy panellakásban, valamint utálja, értelmetlennek és groteszknek tartja az újév ünneplését minden december 31-én, az nem fog a biografikus olvasathoz ragaszkodni.
Ötvös Andrást pedig még sosem láttam sehol játszani korábban, de érdemes rá odafigyelni.
Ahogy Gerlóczyra is. Sosem gondoltam, hogy manapság lehet így és ennyire outsidernek maradni, mint ez a csemegepultos, de lehet. És ez számomra csodálatraméltó.


 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése