Ostobák

Tort ül az ostobaság, ezt mondanám, ha Ady Endre lennék. De hát nincs is min csodálkozni, mostanában leginkább már csak szégyellem magam, és valami szörnyű apátia kezd úrrá lenni rajtam a közéléletet illetően. De közben meg akarom is tudni, hogy mi történik körülöttem, hogy amikor majd beüt a vég (...), akkor elmondhassam, hogy legalább képben voltam. Tényleg, ezért nézem a facebookot is. A hírek miatt. A melóhelyen szerencsére most éppen nincs letiltva valami szuper versenyzős közgazdasági online játék miatt. Vagy csak lázad a rendszergazda, nem tudom.

Itt van például ez a mai Novák Előd-ügy, a Novák-Dúró páros amúgy is nagy kedvenceim sok minden miatt, például az Alföldi kapcsán tett kijelentéseik okán. Van az a bölcs mondás, ugye, hogy lehet valaki hülye, csak ne legyen aktív. Az a baj viszont, hogy ez a Novák nem csak hogy hülye, de suttyó is, és mindig rátesz még két lapáttal akkor is, amikor nincs igaza, ami pedig a suttyók igazi jellegzetessége.
Jelen esetben a hülyeségre helyezném a hangsúlyt, ami mondjuk funkcionális analfabétizmusban nyilvánul meg. Nincs egyébként azzal semmi baj, ha valaki nem tud olvasni, mert egy jó hentesnek például nem biztos, hogy birtokában kell lennie a Hegel-összesnek, de hát ez az ember politikus. Ott a parlamentben. Odaválasztották valakik, akik annak a közösségnek a tagjai (is), ahová én is tartozom. És itt jön be az én szégyenérzetem, mert hát igen, érzek valami felelősséget ez iránt az egész iránt még akkor is, ha én nem a Novák Elődre szavaztam. Pedig szavaztam. Ebben talán azért bujkál valami hazafiság. Mármint abban, hogy közösen belátom a nemzet hibáit és igyekszem megértő lenni vele, még akkor is, ha a nemzet (egy része) nem látja be azt az én liberalizmusomat mondjuk, és egyáltalán nem szándékozik megérő lenni vele.
De ez a Novák ostoba, mondjuk, hogy speciális nevelési igényű, és nem érti az iróniát, ami még talán a pedagógus énemet is megmozgatja egy kicsit, mert hát én is olvasni-írni próbálok megtanítani embereket. Akik remélhetőleg nem lesznek politikusok.

Egyébként nem is főként ezt a Novák gyereket hibáztatom, mert ház az iskolában is úgy van ez, hogy a buta gyerek nem annyira hibás. Sokkal több felelőssége van annak, aki rossz helyre íratja, aztán otthagyja, helybenhagyja a rossz képességeit, a marhaságaira azt mondja, hogy ez jó, stb. Egyszóval a felelőtlen oktatás-nevelés, ami a fejkvóta miatt csak meglapogatja a gyerek vállát, aztán leveszi róla a kezét, hadd nőjön, mint a dudva. Pont, mint ez a Novák (meg a többi), akinek a tetteiről megmagyarázzuk, hogy de az nem is, meg nem úgy, meg nem azt akarta, meg egyébként nem rossz gyerek, stb.

És itt jön megint a képbe az, hogy igazából nem is csodálkozom. Az iskolában ilyen Novák Előd-sztorik mennek kicsiben, habár nácizás, zsidózás és buzizás nélkül (jobb esetben). Aki szimpatikus, az ötöst kap, akinek nem jár az anyja szülőire, az hármast. Aki szembeszegül, az kettest. Aki besimul, akármilyen elvtelenül is, az ötöst.
Aki nyal, az nagy tudású, jó szakember, aki nem, arról időről időre meg kell kérdezni, szakmailag indokolt-e a jelenléte. Aki bedilizett, annak nem lehet megmondani, hogy te bediliztél, ki vagy rúgva, hanem finomkodva megpróbáljuk rendbe tenni a helyzetet. A dilis pedig négy ügyvéddel fenyegetőzik. Egymásra mutogatnak, hogy ki miatt nem megy a munka. Fröcsög a szenny, de csak a háttérben. Legitimált a sunnyogás, a takargatás, az ál-imázs, a látszat és a semmittevés. Közben dől a panasz. Ezt tanulják tőlünk, ezt tanuljuk egymástól. Meg azt, hogy a szar az jó, a meggyőzően előadott ostobaság okosság, és hogy bármi eladható.

A buszon ma egy pali hörögve káromkodott, hogy a köztudottan késleltetetten nyíló hátsó ajtók miért nyílnak késleltetve. Felnőtt mondják azt az -- amúgy az anyjuk társaságában lévő kisgyerekeknek -- utcán, "baszd meg, menj már odébb, nem látsz?". Bármit lehet mondani, bármit meg lehet tenni, és nem szólunk egy szót sem.