2012. június 4., hétfő

Teljes (meg)hasonulás(ok)

Végül is csak kicsit hasonultam meg, amikor ma azt láttam (magamat nézve), ahogy fapofával dekorálom a trianoni faliújságot a Nemzeti Összetartozás Napjára. Az egy dolog, hogy én rendelkezem a legkevesebb szépérzékkel a munkaközösségben (már ami a dekorálást, nem mondjuk a szép... hmmm... izét illeti), de hogy pont én, na, ez még nekem is sok volt.

Lelkiismereti okokból nem kértem egyébként segítséget, mondjuk amúgy kaptam, szépen meg is állapítható, mit ragasztgattam én, és mit mások; de legalább szépen kifejezi az undoromat ez a faliújság. Ha másként kell mondani, akkor a celluxpacák a hazaszeretetem és a nemzeti öntudatom toldozott-foldozottságát jelképezik.

Az üresen maradt jobb oldalon, gondoltam, hogy hagyok helyet nemzeti öntudatú graffitiknek. Miután kész lett a kompozíció (nem nagy dolog, egy felirat meg egy csonka Magyarország öklökkel, nem én választottam), arra is gondoltam, hogy leöntöm az egészet vörös festékkel.

Utána tüntetőleg nem hagytuk el a tanárit, hogy irredenta dalokat énekeljünk, sem azért, hogy kötelet húzzunk. Attól azért felfordult a gyomrom, amikor a pártképviselő kolléga (mellesleg volt polgármesterjelölt), aki a büdös életben egyetlen iskolai rendezvényen nem vett még részt szerintem, kedélyeskedve megállt e faliújság előtt, hogy kifejezze a gyönyörködését.

Ezek után már csak egy kicsiny zavart okozott, amikor délután, az emelt szintű érettségi bizottság gyűlésén a "mint azt már tapasztalt vizsgáztatóként bizonyára mindannyian tudjátok" monológözöne után feltettem egy darab tapasztalatlan, ámde praktikus kérdést, fél percig hallgattak a t. kollégák, mire odáig leereszkedtek, hogy válaszoljanak nekem. (Akkor is az a nő válaszolt, aki, mint kiderült, annak a diákomnak az anyja, akit év végén is megbuktatok mind irodalomból, mind nyelvtanból.)
Ó, bírom ezeket a magyartanárokat, akiknek az a karriercsúcs és a tápláléklánc teteje, hogy emelt szinten érettségiztetnek, pedig hát te jó ég, ez a szakmai minimum szerintem. Innen csak lefelé mentünk az évek során.
De hát mindeninek a maga szemétdombja, ugyebár.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése