Kronik

Az elmúlt pár nap, egy hét, annyira sűrű volt, hogy le sem lehet követni. Egyrészt nem írtam a köztársasági elnök kanosszájáról, mert szóhoz sem jutottam a döbbenettől. Így amolyan poszt-szkriptumként megjegyezném, hogy a legdöbbenetesebb számomra az, ahogyan teammunkában igyekeztek tisztára mosni azt a bizonyos lepedőt, és ahogy a "ha sokat mondom, igazzá válik" elve alapján mantrázta az egész frakció, teljes mellszélességgel (és főleg persze az elnök maga) hogy a delikvens nem csalt, becsületesen járt el, be fogja bizonyítani az igazát, sőt, horribile dictu, írni fog egy új doktorit.
Ebben megint az a legbosszantóbb, hogy mindannyian tudjuk, it is public awareness, hogy nem fog semmit írni, hogy ez az egész a jótékony feledés homályába vész, és lesz új elnökünk, mondjuk Áder János, akinél irritálóbb maximum a Kövér László lehetne.

Aztán a munkahelyemen sem állt meg az élet persze, voltunk a területi találkozón, ahol Szabó Magdából adtunk számot egy lexikális-pozitivista irodalomversenyen, természetesen utolsó helyen végeztünk, ami az én tanári preferenciáimat tekintve nem is csoda. A kreatív feladatokban viszont mind max. pontot kaptunk, úgyhogy fel is toltam az agyam rendesen, és elhatároztam, hogy jövőre, amikor mi szervezzük, csakis kreatív feladat lesz, a lexikonok meg a wikipédia szócikkek pedig elmehetnek a búsba. (A főnöki megrovás egyébként szerencsére elmaradt, mivel a szakmai versenyen is utolsók lettünk. A folyosókon ráadásul az a pletyka terjengett, hogy az erre a versenyre való felkészítésre nem telt az igazgatói órakeretből.

Csütörtökön még iskolába mentünk, a megyében szerintem egyetlenként (önszorgalmú hószünet pótlás), rövidített órákat azonban nem rendeltek el, mert valaki (na, találjuk ki, kicsoda) aznap 45 perces dolgozatokat kívánt íratni. Volt osztály, aki három órában egyfolytában pókerezett, majd hazamentek. Én (rövidített órákkal kalkulálva) nagyon siettem volna a negyed ötkor kezdődő szegedi órámra, de mivel egész nap táppénzcsalókat kellett helyettesítenem (igen, ez most rágalmazás), magam is némi csalásra kényszerültem, és idő előtt távoztam a biztonsági kamerák pásztázta épületből. Nem baj, mindenesetre megnyugtat az a tudat, hogy a főnök meg tudta íratni az összes dolgozatot, és mivel húsvétkor a kutya se nyitja rá az ajtót, még javítani is lesz ideje.
Mellesleg kérvényt kell benyújtani hozzá, ha pótórára van szükségem a kötelező kilencven százalékos óraszám teljesítéséhez; viszont mivel a pótórát (amit túlórában ki kellene fizetni) úgysem fogja engedélyezni, a megrovásra való hivatalos válaszomban kénytelen leszek leírni, hogy a munkáltató nem engedélyezte minimálisan előírtakat. Spórolunk, ugye. Vécépapírpénzt szedünk a gyerekektől, aztán meg nincs is vécépapír... Mindennek fejében lehet, hogy július elején elrendelt továbbképzésen is részt vehetünk, csapatépítő jelleggel, amin ő, valamilyen fontos szakmai indokkal nyilván majd nem fog részt venni. (Ó, jól emlékszem a tavalyi intermezzóra, amikor érettségi bizottsági tagként -- amiért ugye pénz jár -- nap közben egy másik iskolában vizsgáztatott -- amiért szintén -- miközben teljesen törvényellenesen indítványozta, hogy este hat után se hagyjuk még abba a vizsgáztatást.)

A szegedi akció egyébként jól sikerült, erről most nem írok, elég az hozzá, hogy ma reggel belegondoltam, jövő ilyenkorra már akár doktor is lehetek. Vagyis még az is lehet, hogy fokozattal rendelkező munkanélküli.

Szóval a tavaszi szünetet illetően legalább két és fél nap mínuszban vagyok, még nem tudok aludni, és hajnalban kelek, fáj a hátam meg minden. Mire megnyugodnék, megint mehetünk dolgozni.
Öröm az ürömben (vagy fordítva), hogy május végéig tele a naptáram, mert ismét indult egy tanfolyamom (ugyan még mindig a múltkori pitiáner óradíj fejében), és elvállaltam egy angol szakos egyetemista (!) felkészítését az alapvizsgára (= ez az alapvető nyelvi vizsga angol szakon, csak mondom). Szóval van valami jó abban, hogy egyre inkompetensebbek az emberek, lassan már szakdolgozatok lektorálására is hirdetem majd magam magyar és angol nyelven. Pár hét múlva nyelvvizsga is van, háromszor megyek, utána már csak az egy hónapos fizetési határidőt kell kivárni, hogy tudjak venni egy normális cipőt, meg el tudjam vinni a biciklimet megcsináltatni végre.

A húsvét hétfőt valószínűleg azzal töltöm majd, hogy frissítem a CV-met...