Kismagyar

Ha nem tépázott volna meg anyagilag ennyire az április (vagy ha a népesség azon feléhez tartoznék, aki leszarja a halmozódó hiteleit és/vagy adósságait), akkor a hosszú hétvégét a következőképpen tölteném.

Arról most nem beszélek, hogy időről időre felbasz agyilag, hogy a nagy magyar válságban mennyien töltik wellnesseléssel a hosszú hétvégéket (a híradó ugye mindig mutatja, "tele vannak a szállodák, bár a vendéglátósok 1-1,5%-os visszaesésről tudnak beszámolni"). Én csak arra vágyom, hogy be tudjam rakni az egész bagázst a tragacsba (amin erőmön felül végre lecseréltettem a téli gumit pénteken), elhúzzunk mondjuk a Balaton irányába (benzin), megnézzünk valami várat és/vagy múzeumot és/vagy a Tihanyi Apátságot, amit gimis korom óta nem láttam, és szeretném újra megnézni VAGY mondjuk Pannonhalmára, ESETLEG az észak-nyugati régióba, ahová én ugyan annyira nem vágyom (mert arrafelé sokat jártam gyerekkoromban, de egye fene). De azt is el tudnám képzelni, hogy csak úgy, megcélozzuk az egyik környékbeli fürdőt, vagy hogy kimegyünk a Mecsextrém parkba, vagy legalább a Zsolnay-fesztiválra. (Mondjuk ez utóbbiak nem jók annyira, túl közel vannak, kevésbé lehet elszakadni.

Ehelyett itthon dekkolunk, persze délután majd megyünk bringázni, mert az ifjúságban túlteng az energia. Nekem már megint iszonyatosan fáj a hátam, hiába mozgok minden nap (uszodajegyre nem futja éppen), úgyhogy beszedem mégis a gyógyszert, amit felírt a doki, pedig nem akarnám... Konferenciára készülök, olvasunk, tanulunk, gyakorolunk a zongoravizsgára, kocsit fogok takarítani, dolgozatokat javítani, és már előre berzenkedek az egésztől. Közben költségvetést készítettem, hogy legalább a pünkösdi hétvégén hogy lehetne megvalósítani egy olyan nagyra törő és exhibicionista tervet, mint például egy veszprémi állatkerti látogatás, a Balaton bámulásával egybekötve.

Anyukámék a héten itt voltak a közelben, meglátogattam őket, mert jó fej vagyok, és (tán a magukkal hozott balatoni - hah! - borocska hatására is) egészen társalgásképesek és emberiek voltak. Felajánlották (ó, micsoda stílusérzék), hogy vesznek nekem a tesóm esküvőjére egy ruhát (mert nyilván aggódtak, hogy, amiben ők láttak, farmerben-tornacipőben tanúskodom majd), és nyolcszor kihangsúlyozták, hogy kifizetik a "család" költségeit, köztünk az enyémet. És hogy nem akarják, hogy bármilyen feszültség vagy konfliktus legyen, hiszen ez mégis csak egy szép nap lesz. Azt most nem árulom el, hogy a bennem lakozó Che Guevara-Amy Winehouse hibrid erre most mit reagált volna, muszáj disztingválni, tanú leszek, és a testvéremről van szó. "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio".
Apukámat is felköszöntöttem a szülinapján, a szokásos három és fél mondattal, elmesélte, hogy feltöltötték a medencét, ami mára már 19 fokra melegedett, és ott dekkolnak a partján. Nem, a nagyiék nem mentek át, hiába hívták őket.

Nyáron lakáscserével fogunk nyaralni viszont, mint a Holiday című filmben, tök jól kitaláltuk. Hátha eljutok a Shakespeare Fesztiválra megint.