Elkezdtem állást keresni. Ezzel bizonyára sokaknál kiverem a biztosítékot, hiszen van
állásom jelenleg. Nem fél, nem ideiglenes, hanem teljes állásom,
határozatlan idejű szerződéssel, kinevezéssel. Főállású munkaviszonyom.
És?
Két napja fáj a gyomrom, két hete a hátam, minden éjjel. Nem, nem a mozgásszegény életmód.
Ma az értekezleten mélyen a szemembe nézve azt mondta a főnök, jövőre
majd "arra kell orientálni a gyerekeket", hogy inkább ne tanuljanak
emelt szinten irodalmat. Más irányba kell majd motiválni őket. Nem, nem
lebeszélni, csak... csak mégis, mondja ezt a maximális tisztelet
mellett, hiszen ő is szerette a magyart, mindig is ötös volt belőle.
Amikor felvetették a kollégák, hogy jogszabályba ütközik, hogy ha nem
biztosítjuk igény szerint az emelt szintű érettségire való
felkészítést, azt mondta, majd a fenntartót beperelhetik, mert... a
demotiválás szerinte a megszorításokkal indokolható.
Szerintem meg a pitiáner féltékenységgel, mert míg az emelt irodalom
csoportomban az idén tizennégyen voltak, a szakmai emelt csoportban
sokkal kevesebben. És azt sokkal fájdalmasabb lenne belátni, hogy nekik kellene olyan színvonalon tanítani, hogy az ő óráikra menjenek a gyerekek.
Na hát ez van. Már kaptam vagy öt elutasító válaszlevelet.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése