... ez lehetne valami legújabb szemiotikai munka címe is éppen, és senkinek fel sem tűnne.
Az hagyján, hogy a pók a falon (akit kergetnek) hozzám képest kutyfasza, de tulajdonképpen agyamra megy a rugalmatlanság.
Holnap a hegy belsejébe utazunk valami posztkommunista
"interSzkoláris" közösségi programra, helyközi járattal (lófaszt!),
ebédet meg nem kapunk, mert inkább kifizették a buszt (meg pizzát
rendelgetnek), mint 40 gyerek kajáját, na jól van. Ma már gyakorlatilag
az orrom vére folyt szinte, na jó, én vagyok a genyó, mert minek akarok
minden áron rengeteg házit adni arra a három hétre, ami mostantól
gyakorlatilag almás (mert ballagás, kirándulás, öntyipöntyi, tökvakarás)
- hát azért, mert a t. diákság, mint múltkor kifejtette, szeretne
"lazulni" órán, mert különben "bekattan", amiből logikusan az
következik, hogy akkor otthon, szabadidejében akar dolgozni, úgyhogy
hozzájuk is vágtam egy csomó angol házit meg irodalom verselemzést,
nehogy már...
Na, szóval mindez hagyján, de hogy amíg én a posztkommunista social
networköt szövögetem, addig az engem holnap helyettesítők engem
nyaggassanak azzal, hogy mit csináljanak holnap (jegyzem, ugyanolyan
diplománk van, de betűre!), az már mindennek a teteje. Hát a hátam
közepére a szociális hálózás, inkább megtartanám a jó kis óráimat, aztán
csá. Úgyhogy mondtam, hogy leszarom.
Sőt, kocsival megyek, még akkor is, ha nem engedték, hogy a saját
gyerekeimet is elvigyem (mert akkor minek kellett a busz, na de ki
kérdezte, hogy kell-e egyáltalán, kérdeznék vissza, ha
megkérdeznének...), és egy arra alkalmas pillanatban haza is fogom őket
hozni. Még 4 előtt, lehetőleg.
Ma, mivel vizsgára mentem, gyakorlatilag felügyelet nélkül hagytam 33
védőoltás és törzskönyv nélküli tizenévest, de fél 2 táján már ez sem
érdekelt. Tulajdonképpen megszerveztem a felvigyázásukat, ill. ma reggel
fél 5-kor összeállítottam nekik némi feladatsort, de a felvigyázó nem
érkezett meg, nekem meg el kellett mennem... szóval kíváncsian várom, ki
miért fog lebaszni legközelebb... azért az tök ciki, amikor már a
gyerekek kérdezik, hogy hogy bírom.... valamit azért mégis csak tudnak
rólam.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése