mozgáshiány

Befejeztem a cikket, de még nem küldtem el, mert már rá sem bírok nézni, szerintem szar lett. De most már lehet, hogy így marad.
Mivel nem voltam hajlandó lemondani a lötyipötyi programokról sem (bsw. medvehagymaszedés), ezért elég zsúfoltra sikerült a hétvége, nagyjából végig írtam, bár néha megszakítottam egy kis kémialeckével, furulyagyakorlással, nyelvtannal (mondatelemzés), kamasszal való veszekedéssel, sportolni sem volt időm, úgyhogy várom, hogy kedden fogok kiborulni, szerdán, vagy netán már hétfőn. (vagy még ma...)
Nincs megállás, ami nem jó, de most valahogy megbékéltem ezzel, mert látom, hogy lehet(ne) sokkal rosszabb is, illetve legalább is máshogy nem jó. A szünetig pedig különben is csak három napot kell kibírni, igaz, mind a három felér legalább kettővel (szorozzátok be).

Egyébként amikor írok, mindig rájövök, hogy az jó, de mivel egy csomó más szart kell csinálnom, ezért sajnos a végén a kevésbé örömteli tevékenységek között köt ki ez is. Pedig ha több időm lenne, valószínűleg én lennék a világ legtájékozottabb, legokosabb és legintelligensebb csaja... na jó, már most is az vagyok, csak erről egy kivétellel senki nem tud.

Bár nem vág ide, de még elmondom, hogy fogalmam sincs, hogyan lett a Diócicából idő közben édesszájú, mindenesetre ugrik a csokira, sütire és almára is - mondjuk a sörre is, szóval lehet, hogy nem édesszájú, csak falánk, ami nyilván a törődéshiányból fakad, úgyhogy a szünetben be kell iktatunk legalább a gurigázást. Nemrég vettem neki macskafüvet, úgyhogy néha kijár az erkélyre legelni, de leginkább hanyatt vágja magát a szoba közepén, hogy direkt útban legyen, amikor akar valamit. (én is így szoktam mondjuk) Azt viszont továbbra sem tudom, honnan tudja, hogy pont én jövök haza este, nem valamelyik a szomszéd, amikor nem is a kapucsengővel, hanem kulccsal nyitom ki lent a kaput - és trappol ki hangos nyivákolások közepette a bejárati ajtóhoz másfél perccel az érkezésem előtt.